"A legbátrabb faluba" látogatott a köztársasági elnök - 2010.08.09.

Schmitt Pál köztársasági elnök első vidéki útja „A legbátrabb faluba", Kercaszomorra vezetett. A szlovén határ melletti, 240 lelkes kistelepülésen elődeik 90 évvel ezelőtti küzdelmére emlékeztek. A falubeliek 1920-ban fegyvert fogtak, hogy megakadályozzák a színmagyar község elcsatolását.

Köszönjük, Szomoróc! A Kercaszomorra érkezőt ez a tábla fogadja a település határában. Arra utal, hogy a falu ma Szlovéniához tartozna, ha az itt élők 90 évvel ezelőtt belenyugodtak volna a trianoni döntésbe. A korábban két részből álló, színmagyar, református települést Trianonban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítélték. A kercaiak és a szomoróciak azonban fegyvert fogtak, és 1920. augusztus 1-jén megtámadták a megszálló katonákat.

A mára 240 lelkesre fogyatkozott falu legidősebb lakója Pongrácz Antalné Margit néni, 92 éves. Ma már ő az egyetlen, aki mesélni tud arról a bizonyos napról, amely egyszer s mindenkorra megpecsételte az itt élők sorsát. Édesapja, Papp Sándor volt az egyik szervezője a Rankay József hadnagy által vezetett maroknyi csapat küzdelmének.
- Azon a napon, amikor édesapám elhatározta, hogy Szomoróc községet visszaharcolja magyarnak, az itt szolgáló magyar határőröktől kért fegyvert. Velük együtt nyitottak sortüzet a szerb katonákra, hogy kiüldözzék őket a faluból. Sikerült is, a katonák éjjel elmenekültek. De aztán hajnalban visszatértek, erősítést hoztak - idézi fel a 90 évvel ezelőtti napot Margit néni.
A falubeliek küzdelme akkor nem járt sikerrel. Többen börtönbe kerültek, Margit néni édesapját Mariborba vitték, épp hogy csak megúszta a halálbüntetést. Mások menekülni kényszerültek. Küzdelmük mégsem volt hiábavaló, hiszen két évvel később, 1922-ben a Határmegállapító Bizottság hősies helytállásuknak köszönhetően hozzájárult, hogy a település visszatérhessen az anyaországhoz.

A kis falu küzdelmére ökumenikus istentiszteleten emlékeztek. A zsúfolásig telt református templomban Ozsváth Imre református lelkész köszöntő szavai után Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, református lelkész hirdetett igét. Úgy fogalmazott: történelmi megemlékezést Magyarországon templomban kezdeni egyszerre magától értetődő és provokatív cselekedet. De legméltóbban a templomban tudunk ünnepelni, ahol mindenkinek és mindennek helye van, az örömnek, a bánatnak és még a nem éppen ünnepi gondolatoknak is. Az istentiszteletet követően a „két napos" köztársasági elnök, Schmitt Pál méltatta az elődök 90 évvel ezelőtti helytállását. - Az önök szülei, nagyszülei nagylelkű, bátor, hűséges és elsősorban hazaszerető emberek voltak - mondta a kercaszomoriaknak. Hangsúlyozta: hazaszeretetre nem csak háborús körülmények között van szükség. Létezik „hétköznapi" hazaszeretet is, ilyen a szép magyar szó és az egymás iránti figyelem is.

Az ünnepi gyülekezet a második világháborúban elhunytakról és az 50-es években kitelepítettekről is megemlékezett. Tiszteletükre emléktáblát avattak a templomban. Mudi Péter kőszobrász alkotását, amely a háború 11 falubeli áldozatának és a hortobágyi táborokba hurcolt 14 családnak állít emléket, Balog Zoltán Majthényi Lászlóval, a Vas Megyei Közgyűlés alelnökével és Horváth Csabával, a Polgári Egyesület Szombathelyért elnökével közösen leplezte le. A faluból kitelepített 36 ember többségének a hortobágyi Tedej lett a kényszerű lakóhelye, 1950 és 53 között munkatáborban kellett dolgozniuk. Amikor pedig ezeket megszüntették, a családok nem jöhettek haza: a határtól legalább 30 kilométerre kellett új otthont találniuk.

Az ünneplők ezután a faluházba vonultak, ahol V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára a miniszterelnök levelét olvasta fel. Orbán Viktor ebben úgy fogalmazott: kevés keservesebb korszaka volt a magyar történelemnek, mint a huszadik század, a haza széthullásának ideje, de "kevés felemelőbb pillanat ragyogta be ezt a gyászos kort, mint amelyikben feltárult a hazaszeretet". A 90 évvel ezelőtt történtekről azt írta: "itt az ideje annak, hogy Trianon sebeiről levegyük az ezerszer átvérzett kötést", eljött az ideje az emlékezésnek. A kercaszomoriak is megérdemlik a főhajtást, mert fegyvert fogtak azért, hogy a falu magyar település maradhasson.

Ezután újabb ünnepi pillanatok következtek: Kovács Ferenc megyei közgyűlési elnök átadta a megyezászlót a polgármesternek, Kapornaky Sándornak, majd a díszpolgári cím átadása következett. Posztumusz díjat kapott az Őrség költőjeként ismertté vált Kapornaky Gyula, az elismerést fia, ifj. Kapornaky Gyula vette át. A kistelepülés lakóit Sopron, „A leghűségesebb város" polgármestere, majd „A legbátrabb város", Balassagyarmat önkormányzati képviselője is köszöntötte fegyveres küzdelmük 90. évfordulóján.

Az egykori bátor helytállás elismeréséért évekig küzdöttek a kercaszomoriak. 2008-ban aztán az Országgyűlés „A legbátrabb község" címet adományozta a településnek. A polgármester, Kapornaky Sándor szerint ez az elismerés nagyon fontos és „hasznos" is a településnek, mert az aprócska falura irányítja a figyelmet, s arra a folyamatra, amit ő „belső Trianonnak" nevez. A II. világháború után drasztikusan csökkenni kezdett a falu lakóinak száma, s a népesség elöregedése, fogyása ma is tart. Míg 1949-ben 750-en éltek itt, ma már csak 240-en. Ebben pedig a Trianonnal bekövetkezett „határszéliségnek" is szerepe van. Reméli, sikerül felhívni a figyelmet arra, hogy még az ilyen kis települések is élni szeretnének, ezért is fontos a munkahelyek, megfelelő életkörülmények megteremtése. A Magyar Posta vezérigazgató-helyettese, Varga Dezső mindenesetre még ott, az ünnepi közönség előtt megígérte, hogy ha a település is úgy akarja, visszakapják 2003-ban megszüntetett postahivatalukat ...

-ti-