Rendezte: Jordán Tamás - 2011.01.26.

Tháliával együtt Jordán Tamás is otthonra talált Szombathelyen. A Magyar Kultúra Napjára elkészült a Weöres Sándor Színház új épülete, s a Nemzeti igazgatói székét odahagyó Kossuth-díjas színész-direktor is letelepedett Vas megyében. A teátrumot avató díszelőadást és a színházteremtés történetét is Jordán Tamás rendezte.

Elkészült a csodapalota

Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója hívja így a vadonatúj épületet, amely mostantól a 2008-ban alakult szombathelyi társulat otthona lesz. Az egykori Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO) fantáziátlan betontömbjének helyén áll az impozáns, modern színházépület, igaz, nem túlságosan magával ragadó környezetben: egy szűk kis utcában, jellegtelen kockaházak között.

Az épület mindent tud: a nagyszínpaddal együtt összesen öt játszóhely van benne, a próbateremben, a kamarateremben, az étteremben és annak teraszán is lehet majd előadásokat, önálló esteket, koncerteket, filmvetítést vagy más programot rendezni. Különlegessége, amivel más vidéki színház nem büszkélkedhet, egy saját TV-stúdió, ahol a színigazgató legszívesebben tévéjátékokat forgatna, megfilmesítve a magyar novellairodalmat Mikszáthtól Csáth Gézán át Kosztolányiig.

Hogy került a színház az Akacs Mihály utcába?

A frissen megépült színház helyén eredetileg ideiglenes játszóhelyet terveztek. 2007-ben, amikor a színházalapítási tervek komolyra fordultak, és a képviselőtestület egyhangúlag támogatta a teátrum létrehozását, a szocialista-szabaddemokrata városvetés még nem a HEMO átalakításával, hanem egy monumentális kőszínház építésével számolt a belváros egyik tágas terén, s ehhez 6 milliárd forintnyi kormányzati támogatásban reménykedett. Bár ennek realitásában az akkor kisebbségben lévő jobboldal erősen kételkedett, a tervpályázatot kiírták, s el is költöttek rá 100 millió forintot.  Mire  2009 végén eredményt hirdettek, már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a látványos, ám meglehetősen drága épületek tervei a fióknak készültek. Mentőötletnek az időközben kiírt Agóra pályázat ígérkezett, amelynek segítségével - úgy tűnt - olyan többfunkciós kulturális központtá alakíthatják át a csapatotthont, ahol átmenetileg a színház is helyet kaphat. Elképzeléseiket azonban nem sikerült a pályázati feltételekhez igazítani, így a már majdnem elnyert 1,5 milliárd forinttól is elesett a város. Maradt végül a Gyurcsány-kormánynál kijárt, két részletben Szombathelynek juttatott 1,85 milliárd forint. Ez a monumentális tervekre korántsem, de a HEMO komolyabb átalakítására éppen elégnek látszott, így lett az ideiglenesnek szánt helyszínből végleges. Azért ez sem ment simán: az időközben többségbe került jobboldal szerette volna az összeget - legalábbis egy részét - a hatalmasra duzzadt költségvetési hiány csökkentésére fordítani, a közgyűlési teremben jelenlétükkel demonstráló színészek és Jordán drámai hangú hozzászólása „jobb belátásra" bírta a képviselőket, akik végül megszavazták, hogy a pénzt csakis a színházra lehessen felhasználni.

Miért éppen Szombathelyen?

A társulat első játszóhelyét, a HEMO-t Jordán Tamás maga szemelte ki. Választása nem véletlenül esett az egykori csapatotthonra: az épület kívül-belül pályafutása talán legfényesebb korszakának helyszínére, a Merlin Színházra emlékeztette. 12 évet töltött ott, mielőtt 2003-ban a Nemzeti élére került. Bár azt mondja, nagyon szeretett ott dolgozni, tény: szerződésének 2007 végi lejárta előtt több kritika érte. Nem tudta például keresztülvinni azt a pályázatában vállalt tervét, hogy a színház ne csak előadások színtere, hanem más közösségi programoknak is otthont adó találkozóhely legyen. A megálmodott „agóra" megvalósítására Szombathelyen komolyabb esély mutatkozott. Kapcsolatait a városvezetéssel egyre szorosabbra fűzte, különösen azután, hogy a 2000-es évek elejétől rendszeres résztvevője lett a nyári karneválszínházi előadásoknak. Nyílt titok volt, hogy már a 2006-os választások előtt megegyezett Ipkovich Györggyel: amennyiben újra a szocialista polgármester nyeri meg a választást, megcsinálhatja a színházat Szombathelyen.

Kell egy társulat

A társulat 2008 nyarán alakult meg, többen a Merlinből és a Nemzetiből érkeztek, az alapító csapat tagja lett Trokán Péter és Kiss Mari, Szabó Tibor pedig a magyar nyelvű színjátszás élvonalába tartozó sepsiszentgyörgyi színházból szerződött Vas megyébe. Az egyik legnagyobb „zsákmánynak" tartott Tóth Ildikó végül csak egy darab erejéig volt együtt a társulattal, de a többiek nagyrészt a városba is költöztek. Az első előadást 2009. januárjában tartották, a bemutató darabot Egressy Zoltán kifejezetten erre az alkalomra írta.  A címe 9700, azaz Szombathely irányítószáma lett, s mi másról szólhatott volna, mint a színházépítés tervéről? Mégpedig egy furcsa fikció formájában: a szereplők egy időgép segítségével visszautaztak Szombathely múltjába, hogy közismert történelmi személyiségektől pénzt kérjenek színházépítésre.

Mit akartak a szombathelyiek? 

Jordán gyakran említi, hogy Szombathely több évtizedes vágya valósult meg a saját színház létrehozásával, s valóban a rendszerváltástól kezdve a civilek mellett a városvezetés is folyamatosan felszínen tartotta a kérdést. Létrejött egy Színházalapító Társaság, az ismert színházi rendező, Fekete Péter tanulmányt készített a lehetőségekről, és amatőr társulat is alakult. Hogy maguk a városlakók mit gondoltak minderről, arra leginkább a pártok voltak kíváncsiak. A kampányokra készülve többször is felmérést végeztettek arról, hogy az itt élők milyen beruházást tartanának fontosnak a településükön. Híreink szerint ezekben már korántsem szerepelt olyan előkelő helyen a színház, ám ez vélhetően nem a sokkal égetőbb megélhetési gondok vagy egyfajta vidéki igénytelenség miatt volt így. Színházba ugyanis már régóta jártak a szombathelyiek. A rendszeres operett és musical műsorok még a legnagyobb művelődési házat is megtöltötték, de az ország legrangosabb társulatai is megfordultak itt legjobb előadásaikkal. Szombathelyen tájolt először a Katona, s a 2000-es évek elején már olyan kamarabérletet vehetett a közönség, amelyben rendre előremutató darabok, a pécsi POSZT díjazott előadásai szerepeltek. A színházi élet krémje fordult meg évről évre a városban - talán az országban is egyedülálló módon -, és a közönség vevő volt Zsótér Sándor rendezéseire, a Krétakör bemutatóira vagy Pintér Béla társulatára.

Mire volt elég két és fél évad? 

Az első időszakban érthető módon nem az alternatív, kísérletező előadások jellemezték a frissen megalakult szombathelyi színházat. Jordán inkább a „gondolkodtatva szórakoztasson" elvet követve igyekezett minél több nézőt, főleg bérleteseket megnyerni a teátrumnak.  Eddig 25 darabot állítottak színpadra és 200-nál is több előadást tartottak, csaknem mindig telt házzal. Bérletet 3200-an vásároltak, de nem szeretnék beérni ennyivel. A biztonságos működéshez az igazgató szerint legalább 6-7 ezer kellene. A legnépszerűbb az első, szombathelyi ihletésű előadás mellett a 60-as, 70-es évek slágereire épülő Anconai szerelmesek volt, ezt több mint 8 ezren látták. A tehetséges társulat egyelőre nem keltette fel a fővárosi kritikusok érdeklődését, de azért voltak, akik egy időre a figyelem középpontjába kerültek. Czapkó Antal a kézilabdás Marian Cozma szerepében tűnt fel a Szíven szúrt ország c. filmben, Dömötör Tamást, a színház főrendezőjét pedig már nem csupán a Paprika Tv műsorvezetőjeként, hanem filmrendezőként is jegyzik. (Szombathelyen rendezett darabja nyomán készült játékfilmje, a Czukor-show.) Dömötör már nem várta meg az új színház elkészültét, tavaly márciusban felmondott, a merev magyar színházi struktúrára hivatkozva. Mivel Szombathelyen ő képviselte a kísérletező színházat, távozását többen komoly veszteségnek tartják.

Együtt a várossal

„Ez a legnagyobb dolog az életemben" - mondja a színházalapításról Jordán, és van is mire büszkének lennie. Létrejött egy fiatal, lendületes társulat, amely három év alatt láthatóan összecsiszolódott, s ma már a város mindennapjaiban is jelen van. A művészek fellépnek városi rendezvényeken, kapcsolatuk van a szimfonikus zenekarral, az iparkamarával.  Sikerült lerakni a nagy álom, az agóra alapjait is: a színház nem csak előadásokkal várja a szombathelyieket, többféle beszélgetéssorozatot, filmklubot, zenés estet, koncertet szerveztek már.

Jordánnak a fogadtatásra sem lehet panasza. A városvezetés kezdettől a tenyerén hordozta. A szombathelyi főiskolán (ma már egyetemen) a színházművészeti tanszék vezetője lett, és méltó otthonról is gondoskodtak a számára. Közel 100 millió forintot költöttek egy régi villa felújítására, igaz, az ellenzék szóvá tette, hogy közben rászorulók által igényelt bérlakások rendbehozatala marad el. Ő választhatta a helyet, ahol a társulat dolgozni kezdett, s az új épület kialakításakor sem kellett keresnie a közös nevezőt a tervezővel. A város által a tervezésre meghívott cég, az Uni-Co Kft. vezetője - a budapesti Gödör Klub üzemeltetőjeként ismert - Filep Ákos Jordán régi barátja, aki a statikai munkákkal Jordán Lászlót, a színigazgató testvérét bízta meg. Jordán megbecsültségét jelzi az is, hogy 2010-ben ő kapta a megye vállalkozói által adományozott Prima-díjat.

Hogyan tovább?

Jordán Tamás az új városvezetéssel is harmonikus kapcsolatra törekszik, de a jelek szerint most nehezebb a dolga. Az új garnitúra sokkal inkább a takarékoskodás híve, mint az előző, és rá is kényszerül erre.  A város adóssága az elmúlt 8 évben a tízszeresére nőtt, a bankok már nem szívesen adnak kölcsön, ezért a 2011-es költségvetésben szeretnének 16 százalékot lefaragni a kiadásokból. Biztos, hogy a kulturális ágazatra is kevesebb jut majd a tavalyi 1,1 milliárdnál. Márciusra ráadásul elkészül egy újabb, közel 2 milliárdos gigaberuházás, az ókor vallástörténetét bemutató Iseum, s ezzel együtt már két új intézmény fenntartásáról is gondoskodni kell.

A jövőről azonban ezekben a napokban kevés szó esik. Az építők, a szervezők és a társulat is megfeszített tempóban készült a színházavató díszelőadásra, hogy a város kulturális életében új korszakot nyitó ünnepet lehetőleg semmi ne árnyékolja be. Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján felgördült a függöny, s az előadás végén felhangzott a (2002-ben, a Nemzeti Színház avatásakor sokak által hiányolt, ám most Jordán Tamás szerint nagyon is érvényes) bíztató mondat is: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!"

 (ti)

Fotó: Mészáros Zsolt (www. wsssz.hu)