Kultúra

A közösségi művelődésért - 2012.03.02.

2012. március 2.

A Győrvári Faluház vezetője, Varga Gézáné vehette át a Beke Pál-emlékcímet Budapesten a Párbeszéd Házában február végén. A civil elismerést ifjúsággal foglalkozók vagy a közösségi művelődésben eredménnyel dolgozók kaphatják minden évben.

1993 telén, Nyugat-Magyarország egyik kis Vas megyei településén, Győrváron egyesület alakult azzal a céllal, hogy a falu számára évekkel korábban megálmodott, de építésében félbemaradt kultúrházat a „falu házát" végleg felépítse, berendezze és a helybeliek igénye szerint tartalommal megtöltse.

Ez az egyesület a Faluház Baráti Kör elnökéül azt a helybeli tanítónőt választotta, akit éppen ekkor küldtek nyugdíjba a település iskolájából. A faluban élők jól tudták, hogy ezzel a döntéssel egy rendkívül agilis, széles látókörű, nagy munkabírású pedagógust veszített el az iskola. Mégsem „kárpótlásként" esett rá a választás, hanem azért, mert az egyesület előtt álló nagyformátumú tervek helyismerettel rendelkező, a falubeliek bizalmát élvező, nagy-kapacitású vezetőt igényeltek. Varga Gézáné Marika hamarosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A fiatalokat (is) megszégyenítő lendülettel látott munkához, szervezte az egyesület életét, keresett kapcsolatokat, megszólítva az elszármazottakat, hogy minél több támogatót, segítő partnert találjon a Faluház építésének befejezéséhez. 

Energikus fellépése, kreativitása gyorsan átragadt a kis közösség tagjaira, s a baráti kör néhány hónap leforgása alatt csodával határos módon elérte alakulásakor megfogalmazott egyik célkitűzését:  1994. május derekán Győrvár lakossága a falunap keretében birtokba vehette Vas megye legszebb - s azóta már azt is tudjuk: abban az időben legolcsóbban működtetett - művelődési házát.  Addigra már be is népesült ez a barátságos közösségi tér a frissen alakult kiscsoportokkal, szakkörökkel, művészeti körökkel, tanulni vágyók közösségeivel.

Az egyesület azonban azzal szembesült, hogy a munka neheze még előttük van. A faluház működtetésére ellátási szerződést kötöttek a települési önkormányzattal, csekélyke támogatás fejében működtetni kezdték saját kultúrházukat. Nemcsak a források feltárása és megszerzése, az üzemeltetéssel kapcsolatos teendők megtanulása, hanem sok egyéb olyan feladat magasodott a lelkes közösség előtt, amiknek a megoldására nem hogy nem készültek fel, de megalakulásukkor nem is gondoltak. Igazi - mondhatnánk „élethosszig tartó" - tanulási folyamat vette kezdetét. Gondoskodni kellett a lakossági igények kielégítéséről, s fel kellett készülni a tartós együttműködésre egymással és a környezetben fellelhető partnerekkel. Képzéseket szerveztek tehát önmaguk, s a faluházat látogatók számára, létrehozták a helyi nyilvánosság orgánumát, felélesztettek szunnyadó helyi hagyományokat, s néhány rendezvényükkel újakat is teremtettek. Figyelmet fordítottak a falu környezetének szépítésére éppúgy, mint a képviselőtestület működésére, vagy a helyi gazdák szakmai ismereteinek bővítésére. Engedve a természetes kapcsolatok vonzásának megszervezték a környező 9 település önkormányzati képviselőinek képzését, serényen munkálkodva az azóta is eredményesen működő önkormányzati kistérségi társulás létrejöttén. Szervezték a falu társadalmi életét, folyamatosan fejlesztve a faluház működésének infrastrukturális feltételeit és szakmai programját. Befogadták mindazokat a szolgáltatásokat, intézményeket, melyek máshol nem kaphattak helyet. Így bővült a faluház a könyvtárral, a Teleházzal, az Idősek Napközi Otthonával, a Foglalkoztatási Információs Pont, az Ifjúsági Információs Pont, az e-Magyarország Pont, valamint az egészségügyi szűrések állomásával, időlegesen a gyógyszertár szolgáltatásával. S persze újabb és újabb kiscsoportok alakultak, mások megszűnésével sem maradt üres az intézmény.  A rendezvények egy része (szakmai tanácskozások, hagyományokhoz kapcsolódó események) és a környék szépsége sok látogatót hozott a településre, szálláshelyek kialakításával, turisztikai szolgáltatások bevezetésével bővült a paletta.

Minden kihívásra, újabb probléma felbukkanására a megoldáskeresés, alternatívák kidolgozása, az „előre menekülés" volt a válasz. Az elmúlt 18 évben mindehhez talán a legtöbbet az az ember adta hozzá tehetségéből, munkabírásából, idejéből és egész emberségéből, akit legelőször vezetőjükké választottak a baráti kör tagjai. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az egyesület kiemelkedően közhasznú szervezetként rangot vívott ki önmagának, s megismertette a kis 700 lelkes falut az egész országgal. Példájukat Mosonmagyaróvártól Túristvándiig, Komáromtól Kötegyánig sok-sok településen ismerik már. Az elsők között voltak, akik saját kezükbe vették a nekik szánt közösségi létesítmény kezelését, alapítói a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesületének, kikerülhetetlen partnerek a Vasi Hegyhát kistérségének fejlesztésében, az itt élők életminőségének javítását szolgáló folyamatokban.

E közösség katalizátora, élő lelkiismerete Varga Gézáné Marika méltó követője, álmait valóra váltani képes kollégája Beke Pál barátunknak - érdemes annak a díjnak a birtoklására, ami Pali nevét viseli. Isten éltesse őt egészségben, s kívánjuk, maradjon még sokáig a közösségi művelődés egyik legfényesebben világító fáklyájaként közöttünk.

                                                                                                                                            Pósfay Péter