Kultúra

Minden gyermek születése csoda - 2010.12.07.

2010. december 8.

Ezúttal nem a nézők mentek színházba, hanem a színház jött el a nézőkhöz. Az adventi várakozás ünnepi eseménye lett a Mesebolt Bábszínház előadása: Szabó T. Anna Világnak világa című misztériumjátékát állították színre - első alkalommal a református templomban.

A családoknak - kicsiknek és felnőtteknek egyaránt - szánt előadás a karácsonyhoz kötődő születéstörténetet dolgozza fel, s közben a mai nőkről/nőkhöz is szól: az anyaság előtt állók kétségeiről, vállalásukat megnehezítő gondjaikról, amelyek - ahogy ez az előadásból is kiderül - valójában mind ott gyökereznek a Bibliában. A férje által elhagyott, gyermekét egyedül vállaló anya vagy a sokáig meddő asszony bibliai történetét bábok, mai történetét hús-vér színészek játsszák a darabban. Mindeközben Angyal és Ördög, Jó és Rossz vívja harcát a lelkekért. De ami megkérdőjelezhetetlen, s amit a darab finom érzékenységgel írt szövege, a szereplők visszafogott, de kifejező játéka, a jelmezek és a bábok szépsége sugall és zenéje is megerősít, nem más, mint hogy minden gyermek születése csoda!

Az előadás után Szabó T. Annával beszélgettünk:

Mennyire találkozott ez az előadás azzal, amit megírt és amit elképzelt?

Voltaképpen közös munka volt. Mielőtt a próbák elkezdődtek, szorosan együtt dolgoztunk, gyúrtuk, alakítottuk a szöveget a rendezővel, Harangi Máriával és a dramaturggal, Gimesi Dórával. Ők nagyon jól tudták, hogy én mit szeretnék, de a végleges változatban nagyon erősen benne van az ő elképzelésük is. Persze azért voltak meglepetések. Sem a jelmezeket, sem a bábokat nem láttam az előadás előtt, s igazi meglepetés volt a végén, amikor kibontották a záróképet a bábokkal a bőröndből, de nagyon tetszett.

 

A darab középpontjában a teremtéstörténet, a születés áll. Ez a téma gyakran előkerül a műveiben, számtalan verset írt erről, sőt hasonló témájú darabban is közeműködött már.

Az volt a terv, hogy modern darabot fogok írni, amely a kortársakat is megszólítja. Sajnos vagy szerencsére számomra a karácsony nagy részben női ünnep, de egyben emberi ünnep is. Hiszen nem minden ember szült, de minden ember született, ez közös élményünk. Mivel a rendező és a dramaturg is olvasta a születésről szóló verseimet, nekik is evidens volt, hogy a történet egyik része egy szülészeten játszódik. Ami lehet, hogy egy kicsit meredek, de szerettem volna azt is megmutatni, hogy ma milyen körülmények között születnek a babák legtöbbször.

 

Van a darab születésének is története?

Néhány vers már korábban készen volt belőle, amelyek az én születés- és szülésélményem alapján íródtak. De például a karbantartók figurája is ilyen, én őket láttam. Valahogy bekeveredtek a szülészetre, furcsa élmény volt, ahogy ebben a nagyon intim, nagyon női világban megjelentek. Az ő figurájukat a Háromkirályok és a pásztorok alakjában használtam fel. Remélem, a nézők is észrevették, hogy ők tulajdonképpen ugyanazok a figurák, mint az áhitatos, de lelkileg még nem egészen rákészült pásztorok, akik a kisbabákra rácsodálkoznak.

 

 

A Világnak világa a mai és a bibliai nőkről is szól. A gyermeket váró asszonyok ugyanazokkal a félelmekkel, ugyanazokkal a kétségekkel küzdenek, míg megtörténik a csoda: világra jön a gyermekük.

Egy nő számára a karácsony egy másik oldalát mutatja a teremtéstörténetnek illetve a megváltástörténetnek. Mária úgy fogadja el a gyermeket, hogy felvállalja: a halandóságra szüli. Minden nő így szül gyermeket, hiszen nem vagyunk halhatatlanok. De úgy gondolom – lelki síkon természetesen -, hogy aki erősen, feltétel nélkül hisz a megváltásban, annak a halhatatlanságban is hinnie kell. Ez a dilemma erősen foglalkoztatott, amikor a darabot írtam. Minden gyermek a halhatatlanság ígérete. Hiszen folytatódunk tovább, és valaki mindig ott van, hogy jót csináljon és folytassa az emberi szeretet történetét. Az anyáknak ez evidens, mert amikor megszületik a baba, rögtön szeretni lehet. Én azt szoktam mondani, hogy a gyermek nekem Isten-bizonyíték volt, és ahogy a fájdalmon át egyszercsak az örömbe csöppenünk bele, ez szintén nagyon megrendítő és meghatározó élmény volt az életemben.

 

(ti)