Bérlettel a csodapalotában - 2011.02.10.

Végre megnyílt az Akacs Mihály utcai régi-új Weöres Sándor Színház. A bérletesek csak most kezdik el az évadot, hiszen a színház vezetése az újjávarázsolt épület megnyitása utáni hónapokra sűrítette össze a bérletes bemutatókat.

Legtöbben most láttuk először belülről Thalia új templomát. Jól sikerült, remek az egyre emelkedő nézőtér, a bőséges ruhatár és illemhely szinte lehetetlenné teszi a zsúfoltságot. Az emeleten csinos és tanulságos kiállításban lehet gyönyörködni a szünetben.

Az ember tragédiájától kissé tartottunk. A mű klasszikus volta, az immár hosszúra nyúló életünk folyamán látott számos, részben legendássá vált előadás, az utóbbi évtizedek olykor hóbortosnak, olykor szentségtörőnek tűnő újításai: mind-mind szorongást keltettek bennünk az előadás előtt.

Kellemes csalódásban volt részünk. A színház vezetői nyilván megérezték, hogyan kell a hagyományokhoz vonzódó szombathelyi közönség kedvében járni. Az előadás híven ragaszkodott az eredeti szöveghez és képbeosztáshoz, nem jelent meg az Úr látható módon, öntömjénezéssel megtoldott miseruhában (mint Zalaegerszegen), nem maradt el a mindent más fénybe borító utolsó mondat (mint a budapesti új Nemzeti Színház nyitóelőadásában). A különböző korokat felidéző jelmezeket és kellékeket nem szorították ki mai ruhák és tárgyak. A technika új lehetőségei javára váltak az előadásnak: remek a filmvetítéssel történt házasítás. Jó megoldás az Úr szinte állandóan látható tenyere is.

Újra és újra megtapasztaljuk, mennyi szállóige került át Madách művéből a köznyelvbe és közgondolkodásba. Még inkább: mennyire lángelmére vall, hogy a XIX. század dereka után meglátta a sztregovai remete az emberiség múltjának és jövőjének legfőbb vonulatait és az egész emberi vállalkozás kétségességét, egyúttal az embert meghaladó reményteliségét.

Talán csak két megjegyzésem volna: Ádám szövegmondása messze elmaradt két főszereplőtársáétól, talán még illúziókeltőbb küllemű fiatalembert is lehetett volna találni. Az már csak kukacoskodásnak tűnhetik - hisz ez egyáltalán nem zavarta az esztétikai élvezetet -, hogy az átvezetésekben kivetített színes, forgó Föld a valósággal ellentétes irányban, Keletről Nyugatra forgott.

De annyi baj legyen: felemelő estét töltöttünk a régi darabbal az új csodapalotában.

Cholnoky Péter