Íme, hát megleltem HÁZamat - 2011.01.23.

Méltóságteljes, mégis családias hangulatban avatták fel a Weöres Sándor Színház új épületét a Magyar Kultúra Napján. A társulat megalakulása óta két és fél év telt el, de a kőszínház építésére több mint 100 évet vártak a szombathelyiek.  A közeli és távoli múltat sokan idézték vissza a megnyitón, a jövőről még nem sok szó esett, legfeljebb - más dimenziókban - a színre vitt darabban, Madách fő művében, Az ember tragédiájában.

Látványos és hangulatos fényfestéssel mutatta meg szépségét a Filep Ákos budapesti építész által tervezett épület. Az avatási ceremónia előtt csaknem egy órán keresztül a járókelők is megtekinthették a Visual Power attrakcióját. Hat órakor fanfárok zenéje jelezte, hogy a város életében jelentős pillanatok következnek, s a Savaria Legio ünnepélyes felvonulásával kezdetét vette a színház avatása. A januári fagyos estére tekintettel a szalagátvágást hamar megejtették a politikusok. Hende Csaba honvédelmi miniszter, Szőcs Géza kulturális államtitkár, Puskás Tivadar polgármester, Kovács Ferenc megyei közgyűlési elnök mellett az országgyűlési képviselők: Ágh Péter, Nemény András és Ipkovich György vágták át a szalagot, természetesen Jordán Tamás igazgatóval együtt.

Az ünnepség aztán már bent, az épület előcsarnokában folytatódott, ahol először a polgármester idézte fel a város és a színház hol összefonódó, hol szétváló történetét. Savaria kétezer évvel ezelőtti teátrumától hosszú volt az út idáig, az 1700-as évek végén egy faszínház, majd a 19. század végén a mai Berzsenyi téren álló kőszínház adott otthont Tháliának. Ezt az épületet azonban 1907-ben be kellett zárni, aztán a második világháborúban egy bombatalálat rombolta földig. A szombathelyiek színház utáni vágya azonban azóta is folyamatos, így születhetett meg 1991-ben a város színházkoncepciója, amit különböző próbálkozások követtek, mígnem 2007-ben a közgyűlés egyhangú határozatával döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról.  Puskás Tivadar végül azt kívánta, hogy a széles összefogással megvalósult teátrum a jövőben találkozóhely és szellemi műhely is legyen.

A katolikus, református és evangélikus egyházak képviselői megáldották az épületet, majd Jordán Tamás az előtérben nyílt kiállításra hívta fel a figyelmet, amely a színház és Az ember tragédiája szombathelyi történetét tárja elénk régi dokumentumokon és megsárgult plakátokon. Aztán Csonka Ernő festőművészt köszöntötte, aki  a színház névadójáról festett portréját a színháznak ajándékozta. A festmény az előcsarnokban kapott helyet. Németh Judit színművész és Balogh József költő-tanár egy-egy Csonka Ernőhöz címzett vers előadásával köszönte meg a nemes gesztust.

A publikum ezután az igazán hangulatos bordóba öltöztetett színházterembe vonult, s kényelmes helyét elfoglalva hallgatta meg Hende Csaba és Szőcs Géza ünnepi beszédét. A honvédelmi miniszter  a „viribus unitis", azaz „egyesült erővel" gondolata köré építette mondatait, hangsúlyozva a színház érdekében tanúsított összefogást, s megjegyezte, hogy ez a volt honvédségi objektum kivételesen nem ment tönkre és „nem lopódott el". Egyúttal köszönetet mondott Ipkovich György előző és Puskás Tivadar jelenlegi polgármestereknek, hogy valamennyiünk adóforintjaiból végre nekünk is jutott valami, amiből erőt meríthetünk.

Szőcs Géza humorral átszőtt beszédében egyebek mellett elmondta: csak pillanatokig okozott fejtörést számára, hogy a Magyar Kultúra Napján melyik meghívásnak tegyen eleget. Bár ezen a napon veszi kezdetét ünnepélyesen a Liszt Év Budapesten a Művészetek Palotájában, ő mégis inkább Szombathelyre jött. Nyáron járt itt, amikor még az sem látszott egyértelműen, hogy a HEMO-t bontják vagy építik, ám Jordán Tamás akkor megígérte, hogy január 22-én itt Az ember tragédiáját fogja látni. Ő pedig elhitte. A színházalapítás előzményeinek rövid összefoglalása után kiemelte: igazi hungarikum a kőszínházak száma Magyarországon, ugyanis egy főre számítva sehol sincs ennyi teátrum a világon. A város összefogását „imponáló történetnek" nevezte, s azt mondta, „a méltóságérzés, hogy saját társulattal és kőszínházzal rendelkezik a város, nem kis büszkeségre ad okot". Majd személyes gondolatokkal zárta beszédét. Szombathelyre nemcsak a színház szeretete, és barátja, Jordán Tamás hozta, hanem Weöres Sándor iránti tisztelete is, akit személyesen is jól ismert. 1975-ben például Erdélyben kalauzolta városról városra a költőt. Most, az ünnepi alkalomra egy Weöres-vers kéziratával érkezett Szombathelyre, amit a színháznak ajándékozott.

A köszöntők után végre elérkezett a pillanat: felgördült a vörös függöny, felcsendült Szemenyei János méltóságteljes zenéje, s a főangyalok kara a teremtő Úr dicséretét zengte....

(ti)

Fotók: Csizmazia Ákos (Vaskarika.hu)