Kellene városstratégia! - 2010.04.06.

A mai (április 6-i) Magyar Nemzetben olvasható Nemzetstratégia vagy sodródás? Tessék választani! címmel Bod Péter Ákos és Saád Tamás írása. Ebben a két közgazdász felveti, hogy az elmúlt években - hivatkozva a rossz gazdasági helyzetre majd a világgazdasági válságra - nem készült egységes, a nemzet számára lényeges gazdasági kérdéseket tartalmazó nemzetstratégia, holott egy ilyen éppen, hogy akkor lenne szükséges, mikor nincs mindenre pénz, hisz ebben az esetben egy ilyen dokumentum útmutatásait követve, nem lehetne szétszórni azt, ami rendelkezésre áll.

Laikus szombathelyi polgárként felvetődött bennem, vajon Szombathely városában készült-e egy a Bod Péter Ákosék által hiányolthoz hasonló városstratégiai terv?

Látva a kicsit ad hoc jellegű beruházásokat, úgy hiszem, ilyen tervezet egyik politikai erő asztalfiókjában sem rejtezik. Pedig meggyőződésem, hogy igény lenne rá, s nem csak a gazdasági szférának, hanem a kulturálisnak, a környezetvédelminek is.

Fontos lenne szerintem például eldönteni, hogy az értékes ipari parkunk területét árut termelő gyáraknak, vagy plázáknak, üzleteknek adjuk-e el? Nem győzöm hangsúlyozni, magam laikus vagyok e téren, de úgy gondolom, az egyik egyértelműen rövidtávú, míg a másik inkább hosszú távú haszonnal kecsegtet városunknak. S míg az egyik egyáltalán nem növeli jelentőségünket a térségben, a másik nagyszámú munkahelyet teremtve minden bizonnyal igen.

Fontos lenne egy ilyen terv környezetvédelmi szempontból is. Nem tudom, valakinek van-e egy olyan terve, hogy milyen lesz Szombathely bicikliút-hálózata 10 év múlva? Vagy a bicikliutak építését csak és kizárólag a pályázati lehetőségek határozzák meg? Szintén a környezetvédelemnél maradva: van-e a városnak arra terve, hogy miként fogja csökkenteni a távhő-díjakat, lesznek-e olyan beruházások, amelyek a megújuló energiaforrásokra építenek?

S ahol szerintem rendkívül fontos lenne egy ilyen tervezet, az az oktatás területe. El kell döntenie városunknak, hogy milyen munkaerővel kívánja idecsábítani a befektetőket! Rendkívül fontos lenne a szakképzés támogatása, s ezzel egyidejűleg a gimnáziumok túlképzését valahogy ellensúlyozni kellene, hisz azzal, hogy egy kevésbé tehetséges gyerkőc elvégez egy gimnáziumot, csak az idejét pazarolja. Ehhez kapcsolódik „alig" egyetemünk kérdése is. Kívülről úgy tűnik, ez még mindig egy diplomagyár, ahol olyan diplomát adnak az ember gyerekének a kezébe, amely nem versenyképes, s diplomával a kezében mehet bolti eladónak, vagy villanyszerelőnek (mindkettőre tudok a környezetemből példát említeni). S végül, de nem utolsósorban, mint fenntartónak, a városnak kutya kötelessége odafigyelnie az általános iskolákra is! Meg kell állítani azt a kultúrpolitikát, amelyben bezárunk két iskolát, s megnyitunk egy színházat! Ostoba, felelőtlen döntéseknek nincs helye az oktatásban, mert a saját nyugdíjunkat kockáztatjuk...

S ha már kultúra! Itt is fontos lenne, milyen értékeket kíván képviselni a város. Fontos lenne eldöntenünk, hogy milyen identitású városban akarunk élni. E tárgyban első és legfontosabb kérdés, hogy történelmünknek melyik korszaka az, amit leginkább meg akarunk mutatni az ide látogatóknak? Jelen pillanatban a római kor az, amit erőltetünk, ahonnan számítjuk városunk aranykorát. De van-e bármiféle kulturális kapocs a római kor és jelen korunk között? Meggyőződésem, hogy nincs! Nincs, hiszen a 455. évi földrengés s az azt követő népvándorlás a római kort egyszer s mindenkorra lezárta. Be kell látnunk, ha 1578-ban az országgyűlés nem ide telepítette volna a Vasvári Társaskáptalant, s majd később Mária Terézia 1777-ben nem Szombathely székhellyel alapított volna meg püspökségét, akkor ma körülbelül akkora jelentőséggel bírna városunk, mint a mai Vasvár.

Azt hiszem, sokan vannak ma városunkban, akik úgy gondolják városunk rossz irányba halad, valamin változtatni kellene. Az én kérdésem ezzel kapcsolatosan csak annyi, vajon azoknak, akikkel elképzeljük a változást, van a zsebükben egy városstratégia? Vagy a következő négy év is arról fog szólni, mint az elmúlt nyolc: terv nélkül, arra költünk, amire éppen lehet, s nem arra, amire kell.

- pf -