Egy díjkiosztó margójára - 2010.11.15.

Bosszankodom. Már három napja.... A megyei Prima-díjak átadásán, Kőszegen én is ott ültem a közönség soraiban, s már előre vártam azt a kellemesen borzongató izgalmat, amit ilyenkor, egy utolsó pillanatig titokban tartott díj átadása előtt érez az ember. Az, hogy a jelöltek mindegyikét méltónak gondolom az elismerésre, csak fokozta bennem az érzést.

A szokásos dramaturgia szerint Szőnye József, a VOSZ megyei elnöke, borítékból húzta ki a díjazott nevét, ami a jelölt és a nyilvánosság számára egyaránt meglepetés. Én legalábbis ezt hittem. Egészen addig, amíg a mellettem ülő újságíró még jóval a díjazás előtt fel nem pattant, és indulni készült. Amikor csodálkozva kérdeztem tőle, hát nem várja meg, ki kapja az elismerést, elárulta: ő már tudja, sőt, az interjút is elkészítette az érintettek egyikével. Még fel sem ocsúdtam a meglepetéstől, amikor a mellette ülő fotós jól értesülten tette hozzá: az első sorban ülnek!  Így aztán már meg sem lepődtem, amikor hazaérve az illető médium honlapján utánanéztem a hírnek, s kiderült, hogy 17 óra 12-kor - amikor a díjátadás nagyjából a felénél tartott - a weblapon már olvashatta a hírt, aki éppen ott böngészett. Aki viszont a helyszínen követte az eseményeket, még várhatott... Hogy ki hibázott, aki idő előtt kiadta az információt a sajtónak, vagy az újságíró, aki a közléssel nem várta meg az esemény végét, azon lehetne vitatkozni. Azon viszont, úgy gondolom, semmiképpen, hogy a jövőben jó lenne elkerülni az ilyen eseteket.

Ahogy talán egy-egy kategórián belül is érdemes lenne a jelölteket nagyobb körültekintéssel kiválasztani. Némi rosszérzést szült bennem, hogy az egyedülálló sikereket magáénak tudó, rendkívül színvonalas Savaria Szimfonikus Zenekar, amely több mint négy évtizede (!) viszi Szombathely és Vas megye jó hírét szerte a világban, „alulmaradt" a kategóriagyőztes Jordán Tamással szemben. Még mielőtt valaki elfogultsággal vádolna, hangsúlyozom, elismerem színigazgató úr érdemeit a szombathelyi színházalapításban, színészi pályafutása miatt is rendkívül tisztelem, ám mivel itt megyei(!!) díjról van szó, szűkebb pátriánkban (pátriánkért) végzett három éves munkáját nehéz  mérlegre tenni a több évtizedes múltjával bizonyított zenekarral szemben. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy talán eleve nem volt szerencsés egy kategóriába sorolni egy művészt művészeti együttesekkel.) A kőszegi fúvósok legalább a közönség díjával vigasztalódhattak.

Szívből remélem és kívánom, hogy a tiszteletre méltó hagyományt, amellyel a vállalkozók immáron hat éve Vas megyében is szellemi értékeinkre irányítják a társadalom figyelmét és megbecsülését, nem árnyékolják be a továbbiakban hasonló anomáliák.

(hsz)