Sport

Iskolapadban az élsportoló - 2010.11.06.

2010. november 6.

Márkus Erzsébet a világversenyekről hosszú éveken keresztül szállította Vas megyének a különböző színű medáliákat. A sportágat azonban nem hagyta el, jelenleg edzősködik, az utánpótlással foglalkozik. A gyerekeknek nem csak a sportban mutat példát, hanem az iskolapadban is, hisz egy újabb célt tűzött ki maga elé: diplomát szerez.

Jelenleg a válogatott mellett  és a Haladás VSE-nél dolgozom mint utánpótlás edző. Nagy kihívást jelent számomra. A környezet nem más, csak éppen a „másik oldalon" állok. Az edzések mellett iskolákba is járunk toborozni, folyamatosan válogatjuk a gyerekeket. Érdeklődés van, de persze nagy a lemorzsolódás is. Nem könnyű feladat a toborzás, hiszen az új sportágak népszerűbbek a fiatalok körében. Az azonban, hogy az Ifjúsági Olimpia programjában is szerepel súlyemelés, és viszonylag kevés idő alatt - igaz kemény munkával és szorgalommal - ott lehet lenni egy világversenyen, vonzza a gyerekeket. Emellett persze az utánpótlás válogatottnál Herakles és Csillag programban résztvevő fiataloknak szervezünk edzőtáborokat, tehát nem unatkozom.

2008. Forst EU

Könnyű vagy nehéz a fiatalokkal dolgozni?

Az a legfontosabb, hogy következetes legyek velük. Ha egy gyerek megfelelően van kezelve, kellő odafigyeléssel csodákra képes. Nem elég kiírni az edzéstervet és követelni, foglalkozni kell a lelkükkel is. Emellett fontos, hogy az iskolában is teljesítsenek.

Úgy tudom, hogy nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is példát tudsz mutatni nekik.

Kihasználtam az Olimpiai Életút adta lehetőséget, és jelentkeztem a Nyugat-magyarországi Egyetem sportszervező szakára. Jelenleg másodéves vagyok.


Az olimpiai ezüst

Van valami különös oka annak, hogy pont most és pont ezt a szakot kezdted el?

Ha az egzisztenciális okra gondolsz, ilyen nincs. Fontosnak tartom, hogy az ember képezze magát. De a tanulás nem az első helyen áll az életemben. Jelenleg is első a család, hisz nem kell senkinek sem mondani, mit jelent két kiskorú gyermek nevelése. A gyerekek nem toleránsak, ők elvárják, hogy velük foglalkozz, amikor hazaérsz a munkából, és ez így is van jól. Akkor tanulok, amikor időm van rá. Úgy fogom fel, hogy ez most nekem egy hobbi, de természetesen, mivel a sportban is kellett a kitartás és a maximalizmus, amennyi idő van a tanulásra, azt megpróbálom úgy kihasználni, hogy a tőlem telhető maximumot kihozzam magamból.

Palermo 2006. Junior EB-az utánpótlás válogatottal

Vannak gyakorlati és elméleti tantárgyak, melyik megy jobban?

Azok a tantárgyak mindenképpen közelebb állnak hozzám, amelyek a sporttal kapcsolatosak. Vannak azonban olyan elméleti tantárgyak, amelyek nagyon távol állnak tőlem, azokkal - bevallom - meg kell küzdenem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a gyakorlati részt kirázom a kisujjamból. Közel negyven évesen már nem olyanok az ízületek, mint régen, itt fáj, ott fáj, de ami tőlem telik, megteszem, és az egyetem tanárai is sokat segítenek. Nagyon szeretnék egy diplomát, van két érettségim, egy középfokú edzői végzettségem, ez lehetne a csúcs.

És mint edzőnek, mi jelentené a csúcsot? Eljátszottál-e már a gondolattal, hogy milyen lenne egy felnőtt válogatott szövetségi kapitányaként dolgozni, vagy éppen egy olimpiai bajnok tanítvány dobogója mellett állni?

2006. Bischofshofen Európai Unió Bajnokság 

Az edzői karrier két csúcsát említetted. A szövetségi kapitányi poszt teljesen más életformát kíván, ezt én most nem tudnám vállalni. Egy olimpiai bajnok kinevelése pedig minden edző titkos vágya lehet, de azt hiszem, mindig az adott pillanatra kell kitűzni célokat. Jelenleg számomra reális célkitűzés az lehet, hogy valamelyik tanítványom kijusson az Ifjúsági Olimpiára. Ha ez sikerülne, akkor boldog lennék. Utána természetesen lehet tovább tervezgetni, álmokat szőni.

Dankó Ilona