A fogorvos-focista Belgrádban - 2010.12.12.

A Vajdaságban kezdődött dr. Zsemberi György futball-pályafutása. A Sében élő fogorvos ismert alakja a Vas megyei fociéletnek, nemrégiben Belgrádban járt és találkozott első edzőjével, aki közben újságírásra adta a fejét. Az ő blogbejegyzését olvashatják alább a belgrádi Partizan-Arsenal BL-meccs kapcsán.

Dr. Zsemberi György a kilencvenes évektől kezdve több vasi csapatban is futballozott, majd aktív nagypályás pályafutása után edzősködött - legutóbb a toronyi csapat trénere, emellett a vasi orvosválogatott "motorja". A vajdasági gyökerekkel bíró fogorvos októberben a Partizán Belgrád - Arsenal BL-meccsre látogatott el, amelyre meginvitálta egykori edzőjét, Árok Ferencet, aki jelenleg a Magyar Szó portálon a Jegyzetek a karosszékből című blogot, illetve a lapban a hasonló névre hallgató rovatot jegyzi.

A tréner így emlékezett vissza egykori tanítványára.

"Minden úgy kezdődött (évtizedekkel ezelőtt), hogy Gyurkának a Kanárik első edzésén Morača kiütötte egy fogát, de a topolyai legény csak köpött egyet, és tovább játszott, mire az edző (na, találják ki, ki volt ez az illető!?) azt mondta, hogy: - Na, végre lesz egy magyar válogatott középhátvéd! Ebbe azonban beleszólt az apuka is, mondván: - Előbb-utóbb választanod kell, vagy fogorvos leszel, vagy focista." 

A BL-meccsre érkező magyarországi csapat egy gyors teremfocit is beiktatott a programba, amiről így írt Árok Ferenc.

Aztán hétfőn reggel éppen a trónon ülve megkaptam a „menetrendet", ezúttal már a fogorvos jól ismert hangján: „Feri bátyám, hat előtt ott kell lennünk, mert a piros-fehérek stadionja melletti teremben meccsünk van, tehát találkozunk fél négykor a Putnik előtt..." A lehető legrosszabb órában érkeztünk a fővárosba, de mázlink volt, mert amikor eltévesztettük az utat, épp egy olyan autósba „botlottunk", aki pont a stadionhoz igyekezett. Majdnem azt kell mondanom, hogy kacskaringós sikátorokon keresztül vezetett bennünket, de percek alatt ott voltunk, és a terem előtt intett, hogy helyben vagyunk. Megittunk egy kávét, és ők, mármint a két testvér, Varga, a magyarországi vendégük, meg nem is tudom, honnan bevonult egyebek nekigyürkőztek, és ment a játék. Meglepően jól szaladt a labda, nem annyira a nem éppen tizenéves csapat. Gyurka pont úgy játszott, ahogy elvártam tőle - profi módon, János Osimra emlékeztetett, magas, vékonyabb fajta, cselezné a fél világot is... de rúgta a gólokat! S nem erre megy a játék?! De kellett volna az Arsenal ellen is ebből egy-kettő! Az ellenfél átlagban tizen-egynéhány évvel fiatalabb volt, tehát a 11:8-as vereség tulajdonképpen győzelemként könyvelhető el. A félidő felé megérkezett még egy csoport magyar, János kisfia, Péter, aki jobban ismeri a Partizan játékosait, mint az edző, Palágyi Szabolcs, a Topolya igazgatója meg Nagypál Tibor Topolyán meg Kaposváron jól ismert egykori játékos - és már volt szurkolás is.

A teljes bejegyzés a magyarszo.com oldalon itt olvasható.

(vasnepe.hu/honderu)