"Mélységes mély a múltnak kútja" V. - 2010.06.23.

Székely László 1967 telén válaszolt Domonkos János újabb kérésére. Meséiről, verseiről, kéziratos munkáiról, világfelfogásáról vallott. Levelének fontosabb részleteit idézem.

Székely László Domonkos Jánosnak

          Pável-tanulmányának megküldését köszönöm, érdeklődéssel fogom elolvasni az én néhai jó Guszti barátomról szóló megemlékezést. A témáról én is írtam egyszer, azt hiszem, a vasi szemlének első olyan számában, amely már nem az ő szerkesztésében jelent meg.

          A kiadatlan könyveim jegyzékét mellékelem. Nem sorolom fel ott a nem-költői, hanem hitbuzgalmi könyveket. Itt fölemlítem, ezek: 1. Ószövetségi elmélkedések. 2. Papi rekollekciók. 3. Sparsi Verbi Semine, 4 kötet prédikáció nyomdára elkészítve. 5. Győrvár múltja és jelene. 6. Anekdoták a szombathelyi egyházmegye életéből. 7. Papi anekdoták. 8. Egy életrajz. 9. Boethius, A bölcselet vigasztalása c. könyvének fordítása bevezető tanulmánnyal, kb. 25 verssel (Egy rész megjelent a Vigiliában).

          A meséimről nincs sok előadni valóm. Már gyermekkoromban szerettem mesélni kisebb testvéreimnek, rögtönzött meséket. Ifjú pap koromban a körém gyűlt gyerekeknek is szívesen meséltem Ezekből egyik meg is jelent első kötetemben. A Kultúregyesület mesedélutánjai magukkal hozták, hogy meséket adjak elő. Ezeket már leírtam, kötetbe gyűjtve először a Dunántúli Nyomdavállalatnál jelent meg, ha jól emlékezem, 1927-ben. Ugyanezt adták ki a szaléziak, néhány évvel később. Mivel az első kultúregyesületi mesém egy huncut, rossz, csintalan, felelőtlen, de azért bátor, ügyes, magabiztos kiskölyökről szólt, nagyjából e mellett maradtam. Ez a gyermek közben fejlődik, amint a Lepkeszárnyak bevezetésében fel is hívom rá kis olvasóim figyelmét:

Ami benne rossz volt, ne utánozzátok,
Csak azt, hogy nagy szívvel járta a világot.
Nagyot mert, és tiszta, érző szívvel érzett,
Madárnyelven értett, pilleszemmel nézett,
Alapjában mégis nemes volt a lelke,
A csúnyát utálta, a szépet szerette,
S mert az életen át nagy érzés vezette,
Így lett derék ember - ez a rossz emberke.
Ehhez hasonlókat nektek is kívánok
Kik ezt a könyvecskét végigolvassátok.

      Mivel Paca Pali közben nagyszerű fickónak bizonyult, szinte ideál lett, kellett melléje egy ellenpólusról gondoskodni, aki hozzá képest bárgyú volt, s ha utánozni is akarta, mindig felsült: Baca Gábor néven szerepel a meséimben.

      Mai szemmel nézve egy hibát mégis elkövettem a meséimben, amit kiigazítanék, ha új kiadásra kerülne sor. A gyerek szereti megkülönböztetni a mesevilágot a való világtól. Amikor egy kislánynak fölolvasták az egyik mesémet, nem csodálkozott, nem botránkozott azon, hogy Paca Pali felhők felett jár, fellegvár kapitányával beszélget stb. De mikor odaért a mese, hogy megevett 36 szilvás gombócot, azt mondta nővérének: „Te, ez hazudik ám!" Szóval itt-ott szerettem összekeverni a két külön világot.

      Költészetemről nincs kedvem írni és vallani, egyrészt, mert verseim már elég messze lettek tőlem (újabban csak misztériumjátékokat írok, vagy fordítok, leginkább latin himnuszokat, rendelésre, vagy alkalmi verseket írok (menyasszony-búcsúztatót, betlehemezőt, kül. Köszöntőket stb.) és szentének-szövegeket. A Szent vagy. Uram szentének-gyűjtemény a 20-as évek végén ötöt rendelt nálam, azok ott olvashatók. Azóta igen sok mást írtam. Valaki figyelmeztetett, hogy a rendelésre készített versekkel elrontom a művészetemet, lehet, hogy igaza lett, és így hagyott ki a Pegazusom. De az is lehet, hogy ez a korral jár. Verseim közül én részemről azokat kedvelem legjobban, amelyek egy-egy eszmét fejeznek ki; amelyben tehát legkevesebb az egyéni. Viszont bírálóim épp abban látják őszinteségemnek garanciáját, hogy oly nagyon gyónok verseimben minden emberi gyarlóságomról.

      Meséimre visszatérve. Ha valaki egyszer a fáradságot venné, és megkeresné, mi a filozofikum bennük, eleget találna. Pl. a Lepkeszárnyakból. Máshol is előfordul, hogy valakit törpévé varázsolnak, aztán újból nagy lesz. De az én hősöm a kaland után így szól: „Most már tudom, milyen nehéz kisembernek lenni. Én ezentúl mindig a kisembereknek leszek a védelmezője". Így egy sorban van kimondva a tanulság, hogy a gyerekeket ne untassa, a pedagógus azonban felhasználhassa. [...]

      Szombathelyről csak rendelésre készült versem van, nemrég írtam, nem igazi ihletből fakadt, azt nem szívesen küldöm el. Hasonlóképpen kiselejteztem megjelent könyveimből a „Szily kövei" vagy a Mikes püspök jubileumára írt „Ünnepelünk" c. verseket. Szombathelyi téma volna a „Perint-parton"; jóformán első országos lapban megjelent költeményem. Viszont a témája nem Szombathely, a Perint gyors rohanásában is csak a szimbólum kapott meg. Épp az emberbaráti kórházba mentem, át a hídon, amikor meghökkentett a sárga víznek ez a gyors iramodása, utána hazamentem, lefeküdtem, megírtam. Első köteteben időrendben ez a második vers. Néhány diákkori versem szerencsére csak a fiókomban rejlik, míg el nem égetem. Sok éven át nem írtam, amíg egy alpesi nyaralás ki nem rázta belőlem a költőt. (Jobban vasi vonatkozású már a Bazaltok beszélgettek; azért ezt mellékelem.)

      Dolgozatához szép sikert kíván, szeretettel köszönti:

Győrvár, 1967. február 4.           

                                                        Székely László

Lőcsei Péter