"Mélységes mély a múltnak kútja" IV. - 2010.06.14.

2010. június 14.

Domonkos János Székely Lászlótól is kért visszaemlékezést a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságról és a szombathelyi irodalmi életről. A papköltő szívesen tájékoztatta emlékeiről. Verseket, tanulmányvázlatokat, esszékkel felérő értékeléseket is küldött az érdeklődőnek. Saját pályaképének néhány összefüggését is megfogalmazta egy dátum nélküli gépiratban. Ez utóbbiból idézek:

 

Székely László - Székely Lászlóról

Az Irodalmi lexikon Székely László név alatt két Székely Lászlót csapott egybe, illetőleg két fél Sz. L-t. Az életrajzi adatok helyesek: Budapesten születtem 1894-ben, ott is érettségiztem, teológiai tanulmányaimat Innsbruckban végeztem, stb. De több művet sorol fel, amelyet csak egy másik Sz. L. követhetett el. Ennek tisztázására közlöm szerény műveim jegyzékét:

Verseskönyvek
A szirtnek álma van, 1929.
A parton ülők panasza, 1932.
És a mi lelkünk nyughatatlan. 1934.
Sziromeső, 1937.

Ezek a szombathelyi Martineum nyomdájából kerültek ki, saját kiadásomban, 1000-1000 példányban. Feltűnő volt akkor, hogy nem a „nemzedékek" című vállalkozás égisze alatt jelentettem meg. (Nem számított akkoriban dicsőségnek, ha a könyvön az állt:"szerző kiadása". Viszont a vidéki írók bizonyosképpen elnyomatva érezték magukat a fővárosiakkal szemben; nem nagyon számíthattak arra, hogy kiadót találnak műveikre vagy éppen versköteteikre. Úgy segítettek magukon, hogy „nemzedékek" neve alatt jelentették meg műveiket. A könyvsorozat szerkesztője Váth János volt (balatonalmádi tanító), aki a Balaton halászéletét úgy elevenítette meg írásaiban, mint Tömörkény a szeged vidéki embert).

Verseskönyveim mindig elfogytak néhány hét alatt; erről mint feltűnő jelenségről emlékezik meg Hegedüs Ferenc a Vasvármegyében. A kritika nagyon kedvezően fogadta már az első kötetet; néhány bírálatot el is tettem, de mivel időm nincs a lemásolásukra, visszakérőleg csatolom ezt a kis nyomtatványt, amely szemelvényeket közöl az első és második kötet ismertetéseiből. Várdai Béla, Kállay Miklós, Alszeghy Zsolt, Brisits Frigyes, Rónay György, Vándor Kálmán, Puszta Sándor, Magasi Artúr, Váth János és néhány ismeretlen névtelen bírált a különböző lapokban; a helyiekben Hegedüs Ferenc, Toronyi István, Novinszky Dezső stb. Weöres Sándor kedves ismertetést írt az Énekek éneke fordításáról.

Ami meséimet illeti, az a szerénytelen véleményem, hogy nem volt közönséges az a hatás, amit mint mesemondó és mint meseköltő tettem. Meséim olykor párhuzamosan szólnak egyrészt felnőtteknek egy-egy bölcseleti gondolat vagy erkölcsi eszme mesébe rejtett meghirdetésével s ugyanakkor a gyermekeknek eleven, fordulatos, sokszor humoros meseszövésével. [...]

Meséskönyveim:
Táltoslovak hátán, Szombathely, 1928.; 2. kiadás: Rákospalota, 1932.
Felhők felett, Bp. Szent István Társulat, 1934.
Paca Pali vitézi tettei, Bp. Szent István társulat, 1937.
Lepkeszárnyon, Szombathely, 1944.

Műfordítások a Bibliából:
Énekek éneke. A bibliai könyv költői fordítása. Rpalota, 1934.
Jób könyve, Bp. Szent István Társulat, 1942.

Lelki olvasmányok:
A nyolc boldogság, Rákospalota, 1934.
Mindennapi imádságod, Rákospalota, 1936.

A Szent István Akadémia 1932-ben választott tagjai közé. 1945 óta nem jelent meg könyvem, kiadatlan műveim felsorolásával talán nem untatom.

Lőcsei Péter