Kölcsey Hymnusától a magyar nemzet Himnuszáig

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Ünneplő Barátaim!

Cseke, 1823. január 22. - ez a bejegyzés szerepel Kölcsey kéziratának végén.

Ma, január 22-én, itt a megyeszékhelyen, a Bartók Teremben a Magyar Kultúra Napján nemzeti himnuszunk megszületésére emlékezünk. Pontosan 187 évvel ezelőtt az akkori Csekén, ma Szatmárcsekén januárius havának huszonkettedik napján egy Kölcsey Ferenc nevezetű honfiú 222 szót vetett papírra, versének a Hymnus címet adva, alcímében utalva a dicsének  tartalmára: „A magyar nép zivataros századaiból".

E mű megszületése előtt, már közel fél évezreddel korábban - a XVI. századtól kezdve - Európa szerte a korábbi templomi himnuszok nyomán néphimnuszok, nemzeti himnuszok keletkeztek. A XVIII. században - Magyarországon az „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga" és a „Boldogasszony anyának" kezdetű vallásos énekeket éneklik néphimnusz gyanánt.
A XIX. század elejétől - Magyarországon hivatalos ünnepeken a Gotterhaltét, az osztrák császárhimnuszt éneklik.

1790. augusztus 8. - Kölcsey Ferenc születése.
1810. november 7. - Erkel Ferenc születése.
1823. január 22. - Kölcsey Ferenc megírja Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaibol című költeményét.
1828. decemberében - az Aurora című almanachban megjelenik a Hymnus.
1832 - Kölcsey Ferenc munkáinak első kötetében megjelenik a Hymnus, a' Magyar nép' zivataros századaibol.
1838. augusztus 24. - Kölcsey Ferenc halála.
1844. február 29. - Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére. A határidő 1844. május 1. „20 arany pályadíjat tűz ki a legjobb népmelodiáért - Kölcsey Ferencz koszorús költőnk'. Hymnusára' ének és zenekarra téve." (Honderü, 1844. március 9.)
1844. február után - Erkel Ferenc megírja a Himnusz zenéjét.
Anekdotikus feljegyzés szerint az idős Erkel visszaemlékezése: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz..." (Gárdonyi Géza. Erkel emlékkönyv. 1910.)
1844. május előtt - Erkel Ferenc benyújtja pályaművét a Nemzeti Színházhoz. Jeligéje: „Itt az Írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, Kölcsey."
1844. június 15. - A Nemzeti Színház igazgatósága által felkért bizottság elbírálja a beérkezett tizenhárom pályaművet.
A bizottság elnöke Petrichevics Horváth Lázár, a Honderü igazgató tulajdonosa; jegyzője Nádaskay Lajos, a Honderü szerkesztője; tagjai: Binder Sebestyén,  a Nemzeti Színház énektanára, Braeuer Ferenc, a belvárosi templom karnagya, Kaiser Ferenc, Mátray Gábor, a Zenede igazgatója, Schindelmeisser Lajos, a pesti német színház karmestere, Winkler Angelo, zongoraművész, Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede. Döntésük: „A 20 darab arany jutalom egyhangúlag az első szám alatti, s következő jeligés pályaműnek ítéltetett oda: „Itt az írás forgassátok - Érett ésszel józanon. Kölcsey" mint a melly a mellett, hogy magyar jellemű s a költemény' szellemét leginkább megközelítő, a két főkivántatóságot is, t. i. a dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben megközelíté." (Honderü, 1844. június 22.)
1844. június 16. - Szigligeti Ede mint a Nemzeti Színház titkára közzéteszi a bizottság döntését.
1844. július 2. - a Himnusz bemutatása a Nemzeti Színházban.
A jeligés levélkék a színpadon a rendezőség és a színházi titoknak' jelenlétében a bírálóválasztmány jegyzőkönyvének fölolvasása után felbontatván, a nyertes pályamű szerzőjének derék maestron s karmesterünk Erkel Ferencz kiáltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség' élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívá... Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik". (Honderü, 1844. július 6.)
1844. augusztus 10. - a Himnusz először szólal meg nyilvános népünnepségen: az óbudai hajógyárban, a „Széchenyi" nevű gőzös vízrebocsátásánál.
„Erőteljes diapasonokban kezde zengeni ama fölséges néphymnus, mellyet Kölcseynk és Erkelünk' egyesült lantjaik teremtének. Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot, az erősmellő férfi és csengő hangú énekesnők' minden szavára, melly erélyezve az érczhangszerek' teljes harmoniája által, valóságos nemzeti hymnuszszá magasult." (Honderü, 1844. augusztus 17.)

1844. augusztus 15. - a Himnusz először szólal meg egyházi ünnepségen: a pesti polgári őrhad zászlószentelésen, a Rákos mezején.
„A szent mise elkezdődék; mint általában magyar ének kisére. Fölmutatás alatt a szép Kölcsey-hymnust hallatván a zenekar." (HOnderü, 1844. augusztus 17.)
1844. augusztus 25. - a pesti vaknövelde vizsgaünnepélyén a tanítványok a Himnuszt-t éneklik.
1844. szeptember 10. körül - a Himnusz kottája megjelenik Pesten, Wagner József kiadónál.
1844. november 27. - a kolozsvári Nemzeti Színházban előadás után a színészek eléneklik a Himnusz-t.
1845. május 16. - Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály erdélyi útján Kolozsvárott az ünneplő közönség a Himnusz-t énekli.
„Több mint száz fákly" világánál a' helybeli hangászkar" felvonulását követte „megdicsőült Kölcseynk hymnuszának a' tisztelgő fiatalság általi eldallása". Deák Ferenc „beszéde' alapjául az eldalolt hymnusz' azon szavait: „megbűnhődte már e' nép a' multat s jövendőt" választja. (Erdélyi Híradó - Pesti Hírlap. 1845. május 27.)
1848. március 25. - Marosvásárhelyen a fáklyásmenetben felvonuló ifjúság a Himnuszt-t énekli.
(Erdélyi Híradó, 1848. április 4.)
1848. augusztus 20. - a Himnusz először szólal meg hivatalos állami ünnepségen, a budai Mátyás templomban.
1850. március 26. - a Nemzeti Színházban a pesti gyermekkórház javára adott műsor végén a Himnusz-t éneklik.
1850. augusztus 20. - a Nemzeti Színházban a Losonc megsegítésére tartott díszünnepségen a Himnuszt-t éneklik.
1856. május 18. - Kölcsey Ferenc síremlékének felavatásán Csekén a pataki kántus a Himnusz-t énekli.
„Csekei utunk diadalmenethez hasonlított. Nemcsak a hallgatóság, hanem az egész haza méltánylatát és dicséretét megszerezénk." (A pataki kántus évkönyve.)
1893. június 15. - Erkel Ferenc halála.

Kedves Ünneplő barátaim!

A zene szombathelyi szentélyében, a Bartók teremben essék szó a mai napon nyelv és a dallam kapcsolatáról is.
Czakó Gábor barátunk publikációi irányították figyelmemet az MTA KFKI egy kitűnő kutatójára, Juhász Zoltánra, aki kutatásit igazolva családjával furulyákon zenél és az ősdallamokat kutatja. Könyvében kilenc népzene egyenként ezernél, olykor kétezernél több dallamát vetette egybe: a kínait, a Volga-vidékit, a szicíliait, a szlovákot, magyart, az Appalache-it (kelta: zártan élő ír-skót bevándorlók muzsikája), a németet, a franciát és a bolgárt. A végeredmény magyar szempontból: igen szoros összefüggés az első négy között, erős az Appalache-ival, gyenge a némettel és a franciával, alig kimutatható a bolgárral. Gyakori föllépésein Juhász eljátssza az összefüggéseket, kötetében pedig tanulmányozhatják a matematikai módszereket, levezetéseket, grafikonokat és persze a kottákat. Az adatokból kiderül, hogy a vizsgált népzenék a magyaron keresztül érintkeznek egymással. Juhász következtetései:
1. A kínai-volgai-szicíliai-magyar („keleti") csoport és a kelta (ír-skót)-német francia-szlovák („nyugati") csoport zenéje közti kapocs a magyar és a szlovák népzene;
2. ha létezett „nyugati-„ illetve „keleti zenei ősnyelv", akkor a Kárpát-medence népzenéje mindegyikből (!) kihagyhatatlan;
3. a magyar egyszerre a leghívebb őrzője a „keleti" és „nyugati" zenei ősnyelv elemeinek - a szlovák a magyaron keresztül kapcsolódik hozzájuk;
4. ez csak közvetlen érintkezés eredménye lehet;
5. a magyar népzene azokban a távoli évezredekben gyökerezik, amelyekben a zenei ősnyelv(ek) alapelemei kialakultak..."
Hogy mikor, hol és miként került ilyen mély kapcsolatba a magyar népzene a „keletiekkel" és a „nyugatiakkal", egyelőre nem tudjuk.

Kiderült, hogy a finn népzenekincs közelebb áll a magyarhoz, miként eddig a zenekutatók gondolták, de mégis inkább a „nyugatihoz" tartozik, tehát a német, francia, luxemburgi-lotharingiai, spanyol, lengyel társasághoz, melyek közül - meglepő módon a spanyol a legközelebbi rokonunk.

Bizonyos, hogy népzenénk, akárcsak nyelvünk, nem csak ezer esztendeje szilárd tömb, hanem messzi rokonságok egyesítője is.
Bartók valami hasonlóra gondolhatott, amikor egy írt: „Az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában visszavezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős - stílus -fajra."
Zenénk szervességéről a következőket írja Bartók: A népzene tehát a természet tüneménye. Mai formái olyan környékek öntudatlan alkotásának eredményei, amelyek minden kulturális befolyástól mentesek. Ez az alkotás ugyanolyan szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: virágok, állatok, stb. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennyi épp elég ma estére a nyelvelésből, most hallgassuk meg közösen a Pannon Cigányzenekar ünnepi koncertjét. Ez is egy új együttműködés kezdete: a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Pannon Cigányzenekar együttműködéséé.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

FORRÁSMŰVEK

FALVY ZOLTÁN: a Himnusz kézirata. Muzsika 1960. 3. szám. 14-19. lap.
KOVALOVSZKY MIKLÓS: „Örök, vigyázzatok a strázsán". Magyar Múzsa, 1944. 16. szám 34-37. lap.
LEGÁNY DEZSŐ: Erkel Ferenc művei és korabeli történetük. Budapest, 1975. Zeneműkiadó.
NÉMETH AMADÉ: Erkel Ferenc életének krónikája. Budapest, 1973. Zeneműkiadó
VÉCSEY ZOLTÁN: A százéves magyar nemzeti ima. Forrás, 1944. 6. szám 280-289. lap.
Czakó Gábor:  És füstből fölszállt a kemence (Életünk, 2009.11-12.)
Czakó Gábor: Nyelv és Zene (Életünk, 2008. 11-12.)