Vége az évadnak, éljen az új évad! - 2011.05.15.

Május 13-án érkeztünk el a bérletes zenei évad utolsó estjéhez, a kamara- és az operabérlet már korábban letelt. Persze, a zenei élet nem egészen megy el nyári szabadságra.

Május 23-án Pitti Katalin ad ária- és dalestet, június 1-jén Dubóczky Gergely, a Liszt Ferenc Zeneakadémia karmesterszakos hallgatója örvendezteti meg a várost diplomahangversenyével, 3-án jótékonysági gálaest, és máris itt a Nemzetközi Bartók Fesztivál, nyitóhangversenyén Ránki Dezső zenél, Peskó Zoltán vezényel.

Bár az előre meghirdetett műsor egyik műve sem szerepelt ezen az esten, ezt nyilván senki sem bánta. A Szombathelyhez szelídített karmester-zongorista, Vásáry Tamás ismét remekelt.

A véletlen úgy hozta hogy a hangverseny napján Veiszer Alinda Záróra című műsorában Vásáry Tamás volt a vendég. Szinte hosszúra nyúlt prológus az estéhez. Élvezet volt nézni a logikus, racionális, mindig felkészült riporternő megküzdését a szuggesztív, művészetében is az irracionális, de annál valósabb hatásokat valló és kereső, csapongó emberrel.

A műsor első részében Mozart C-dúr zongoraversenye szólalt meg, Vásáry játszotta a szólót, és persze vezényelt is hozzá. Mozart nem volt képes rossz zongoraversenyt írni, ez is szinte maga a tökély. Laikusként mindig csodáltam a hangzásában is gyönyörű lassú tétel ritmikai buktatójának tökéletes megoldását mind a zenekar, mind pedig a szólista részéről: miközben a kíséret triolákból áll, a dallam minden három kísérőhangra esően két-két nyolcadban siklik hibátlanul, És az a víg zárótétel! Lett is taps! Lett is ráadás: az egész versenyművet megismételték. Senki sem bánta.

A hangverseny megkezdése előtt Mérei Tamás igazgató megköszönte a közönség egész évi érdeklődését, és körvonalazta a 2011/12-es évadot. Lesz minden, szimfonikus élmények, kamarazenélés, az előrejelzés szerint felső fokon, és az idén kísérletként elindult opera is folytatódik. Jó volt látni, ahogy a hangverseny előtt és a szünetben hosszú sor kígyózik a bérlet megújításának igényét felvevő hölgyek előtt. A sorban több német szót lehetett hallani, mint magyart.

Brahms III. szimfóniája zárta le az évadot. A minden tekintetben korrekt, a klasszikus szabályokat jórészt betartó, egészében inkább komor, mint vidám mű nagyon szépen hangzott. Mind a négy tétel hozott azért valami újat Brahms addigi műveihez képest. A Brahmsot szeretők körében sokan ezt a szimfóniát tekintik kedvencüknek. A péntek esti közönség is így gondolhatta, a jelentős tetszésnyilvánításból ítélve.

A tapsra többször is visszatérő karmester szóban is közölte végül, hogy ráadást adnak. Nyilván többek agyán átvillant: csak nem adják elő ezt a művet is még egyszer teljes egészében? De mást jelentett be a törékeny termetű nagy ember: Brahms I. magyar táncával zárták: az elsöprő temperamentumú darab éles ellentétben állt a szimfóniával. Dörgő taps, a második kijövetelkor a karmester kézen fogta a koncertmester és kimentette a zenekart a további tetszésnyilvánítás elől.

Az a hosszú sor jelzi, hogy jövőre sem leszünk kevesebben, sőt remélhetőleg még többen! Reméljük, meg is fiatalodunk!

Cholnoky Péter