Tosca Szombathelyen - 2011.12.30.

2011. december 17-én ismét operaszombat a Bartók teremben. Még a parkolóhelyek is tömve, a teremről nem is beszélve. Idén is kijutott nekünk Puccini, ezúttal Tosca tragikus története.

Az elég hosszú operát ezúttal két szünettel adták elő, nehéz is lett volna bármelyik két felvonást egyfolytában előadni. Furcsa, de eddig nem tűnt fel nekem, hogy ebben az operában egyetlen női szereplő van, még ha az egyenesen a címszereplő. A történet a végkifejlet felé csak vontatottan indul el. Puccini talán nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kórust, gyerekkórust és egy csomó mellékszereplőt léptessen színpadra.  A színpad persze ezúttal is csak jelzésekből állt, de igazában nem hiányzott. A közismert történet és a szereplők játéka tökéletes illúziót keltett. 

Sosem tudatosult bennem, hogy Toscának keresztneve van, mégpedig Floria. Talán egyszer sem hangzik el az operában. Lukács Gyöngyi először hófehér ruhában jelenik meg, aztán már nem törődünk küllemével, hiszen magával ragad a hangja. Pedig későbbi megjelenéseinek tűzpiros ruhája is nagyon szép. Szerep és szereplő jól egymásra talált. Még inkább áll ez Scarpiára (Alexandru Agache), a remek hang mellett kellő színészi játék is érzékelhetővé tette a hatalma teljét élvező, szerelemre éhes despotát. A festő Cavaradossi (Muskát András) a mű egyik nyertese, két áriája is sláger, ezeket kellő hajlékonyságú, szép hangján nagyszerűen adta elő. Spoletta ügynök alakítója, Hatamza László is jó játékkal erősítette énekének hatását. De élvezetes volt Angelotti (Hámori Szabolcs), a Sekrestyés (Laborfalvi Soós Béla), Sciarrone rendőr (Clementis Tamás) és a darabból szinte tökéletesen kilógó Pásztorfiú (Tassonyi Balázs) is. Különösen nagy örömmel hallgattuk a mi Paulik Ákosunk szép hangját a Börtönőr nyúlfarknyi szerepében.

Színpad nélküli előadásokban mindig bravúr a meghalás és a halott állapot érzékeltetése, ez mind a három látható esetben mesterien sikerült. Először a leszúrt Scarpia merevedik álló helyzetben a halálba; ügyes - különösen, ha ez szándékos is - volt az a körülmény, hogy lehajtott fejének arcára a helyes reflektorbeállítás következtében nem esik fény, arctalanná válik. A mégiscsak  agyonlőtt Cavaradossi holt kezébe kapaszkodva hal meg Tosca is, meg sem kísérelve, hogy az Angyalvár fokáról való leugrását érzékeltesse. Ízléses jelenet volt ez.

A kórust a Győri Nemzeti Színház szolgáltatta (karigazgató: Gál Anikó), a gyerekkar pedig a Magyar Állami Operaházból jött el vendégeskedni (kórusvezető: Gupcsó Gyöngyvér). Mindkét együttes buszra ülhetett az első felvonás végeztével, mert a következőkben nem szerepelteti őket a zeneszerző.

Medveczky Ádám vezényelt, remekül. Ha nem lenne annyira ősz, azt hihetnénk, kamaszkorát éppen hogy elhagyó fiatalemberről van szó. De a lelke tényleg ilyené.

Csak így tovább!

Cholnoky Péter