Szombathelyi Kabaré - 2011.04.16.

Ragyogó előadást láthat a szombathelyi közönség. Nem kell elfelejtenie, ha látta más színpadon a Broadway régóta sikeres zenés darabját, meg azt sem, ha a moziban nézte meg a belőle készült remek filmet. Ez az előadás Béres Attila rendezésében felveszi velük a versenyt, megáll a maga lábán.
 

A 30-as évek Berlinjét a most élők közül felnőtt fejjel csak a századik életévükhöz közeledő földteketársaink láthatták. Annál jobb, ha a vihar előtti és viharossá váló időket szuggesztív módon mutatja be a színház.

A néző egyenest az 1930-as év szilveszterét ünneplő Berlinbe, annak éjszakai életébe csöppen bele: a minden ízlést kielégíteni kívánó Kit-Kat Klub (vagy éppen klab) roppant színes és vegyes társasága, felfelé kapaszkodó tehetséges angol énekesnő, szobakiadásból élő, jobb napokat látott hervadó aggszűz, jólelkű, becsületes, öregedő zsidó-német gyümölcskiskereskedő, éhenkórász (ebből következően nyilván tehetséges) amerikai író, gyanús csempészüzleteivel a nemzeti szocialistákat előbb titkon, majd egyéb módon is nyíltan támogató gumiarcú szörnyeteg. Mindez zseniálisan a zenés darab műfajába tömörítve, szívhez szólóan.

Szabó Tibor (konferanszié) nagyot alakít, pedig veszélyes szerep ez: sok-sok túlzásra csábít, de ő ellenáll, magát adja, mulattat, ríkat. Sally hálás szerepe tökéletesen illik Fekete Lindára: szép, tehetséges, nagyot akaró, magának korlátot nem szabó, a pillanatba szívét-lelkét beleadó angol és egyáltalán nem német lány. Cliff azaz Clifford Bradshaw hihető amerikai értelmiségi: pedig a darab eredeti előadásának helyszínén az amerikai eszménykép ellentettjét kellett felmutatnia - hiába mondogatja, hogy ki lehetne rá tűzni a Yankee Doodle cimkét. Kálmánchelyi Zoltán jól érzett rá a figurára. Az „öreg" pár tökéletes, hibátlanul játssza el a komikum és tragikum elegyét a két színész: Kiss Mari Schneider kisasszonya először nevetséges, aztán mulatságos, végül tragikusan gyönge, amikor enged a horogkereszt legkisebb nyomásának. Jordán Tamás Schultz ura pontosan azt sugallja, amit kell: a jóravaló, magát igaz németnek érző zsidó kisember még akkor is túlélésről ábrándozik, amikor már mindannyian tudjuk, hogy mi vár rá a kirakatablak betörése után. Orosz Róbert Ernst szerepében kellően undort keltő.

Némi megütközéssel láttam az egyik újságban megjelent kommentár kezdő sorát: Ezerrel az öncenzúra. Én gyerekként majd később fiatalemberként személyesen tapasztaltam meg a XX. század két nagy totális hatalmát. Mindkettőt lehet úgy leírni, mint az ártatlan, tiszta gyerekhangon előadott mozgalmi dalnak véres gyilkolássá való fajulását. Ez a kitűnő előadás minden önkényuralom ellen mozgósít. És nem napi politikai gusztus dolga, hogy a sok közül melyik ellen.

Cholnoky Péter

Fotók : Büki László (vaskarika.hu)