Kultúra

A sevillai borbély - 2011.10.01.

2011. november 2.

2011. október 29-én, szombaton Rossini egyik remekműve, A sevillai borbély ismét Szombathelyen járt; az évad négy operaelőadása közül elsőként.

Jól teszi a Savaria Szimfonikus Zenekar, hogy idén is az operaslágerek közül válogatja össze műsorát. Így a műfaj régi rajongói és remélhetőleg gyarapodó számú hívei egyaránt remek műélvezethez jutnak. No meg hát teli van a nézőtér is! A Sevillai még Rossini termésén belül is különleges helyet foglal el. Ha igaz a legenda - és mi szól ellene? -, Beethoven az őt 1822-ben meglátogató Rossininek valami ilyesmit mondott: „Adjon nekünk még sok Borbélyt!". Rossini hirhedt késedelmességéről szól az a történet, hogy a Sevillaihoz nem készült el az előadás napjára a nyitány, a szerző álltása szerint elveszett, mindenesetre egy másik opera nyitányát biggyesztette eléje, olyan jól, hogy azóta is így játsszák.
Almaviva gróf és Rosina szerelmi történetének hallgatásakor alig gondolunk arra, hogy a Beaumarchais ugyanezen történetéből készült másik remekműben, Mozart: Figaró lakodalmában a grófi pár házassága már válságokon át bukdácsolva jut el az általános happy endhez. De most még az összes csel és furfang a szerelmesek boldog révbe jutását szolgálja, persze sikerrel.
A színpad nélküli operajáték valójában jótékony szabadságot ad a nézőnek. Ahogy egy könyv olvasásakor az olvasó magának képzeli el a részleteket, vagy egy opera rádióbeli előadásának hallgatásakor kizárólag a képzelőerejére hagyatkozhat a hallgató: az ilyen pódiumelőadás is tág teret ad a néző fantáziájának. A jó rendezés jól kihasználta a színjátszás szűkös kereteit, a közönség nagy mulatságára. Jó megoldás az összekötő szöveg beillesztése, pergővé teszi és lerövidíti az előadást. A mértékkel végzett húzás is jót tett az előadásnak.
Olasz operához olasz karmester illik, ez ki is jutott nekünk, az őszbe csavarodó hajú, de kifejezetten fiatal Aldo Sisillo tökéletesen megfelel annak az ábrándképnek, amelyet talján karmesterről alkotunk magunkban. A hölgyszereplők ruházata telitalálat: Rosina sárgabarackhab színében pompázó elegáns ruhája és Berta házvezetőnő egyszerű sötétvörös kosztümje jól illett a szerephez.
Az összes szereplő dícséretet érdemel; különösen a hálás szerepeket eléneklő Rosina (Megyesi Schwartz Lúcia), Don Basilio (Kováts Kolos) és Figaro (Busa Tamás), de megérdemelt tapsot aratott Almaviva gróf (Mukk József), a szerencsétlen Bartolo doktor (Sárkány Kázmér), Berta (Pelle Erzsébet) és Fiorello (Ambrus Ákos) is. A Pauler Ákos kezében egyesített Erkel - Szent Márton Oratorikus Kórus is élvezetesen szerepelt.
Nagyon-nagyon szép este volt! Köszönjük!

 

Cholnoky Péter