Kultúra

Püspökök és érmek - 2011.05.10.

2011. május 10.

Az idei évben ünnepeljük a centenáriumát gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökké történt kinevezésének. Ennek emlékére az egyházmegye Mikes emlékévet hirdetett, amelynek ünnepélyes megnyitására 2011. május 6-án került sor az Egyházmegyei Múzeum és Kincstár numizmatikai kiállításával.

A megnyitó ünnepségen dr. Veres András megyéspüspök méltatta püspök elődje életét és munkásságát, csatlakozva a megnyitón szintén beszédet tartó Brenner József nyugalmazott általános helynökhöz. Kiemelték, hogy nemcsak a kiállításon bemutatott emlékérmek és plakettek emlékeztetnek a gyűjtő Mikes püspökre, hanem munkásságának ércnél maradandóbb emlékei is.

Amikor 1911 novemberében Mikes János gróf megkapta szombathelyi megyéspüspöki kinevezését, Horváth János káptalani helynök így közölte a hírt a papsággal: „Nagy, igen mélyre ható, életbe vágó s életet alakító rekonstrukcióra van itt szükség. S ezt várjuk, bízvást reméljük a II. Jánostól!" Talán nem a véletlen műve, hogy az egyházmegyét alapító Szily János után egy újabb János püspök feladata lett a nagy modernizáció. A király 1911. november 5-én nevezte ki szombathelyi megyéspüspökké. Püspöki jelmondata jól jellemezte tenni akarását és eltökéltségét: „non confundar", azaz nem szégyenülök meg.

A beiktatási ünnepségek után nagy lendülettel látott munkához, aminek az eredményei hamarosan megmutatkoztak. Nagyobb horderejű rendelkezései az első években az Egyházmegyei Takarékpénztár és a Martineum Kiadó megalapítása voltak. De ezek előtt került sor Szent Márton ereklyéinek hazahozatalára is. Az I. világháború éveiben a répceszentgyörgyi püspöki kastélyban kórházat rendezett be és a betegek ellátását is a vagyonából fedezte, majd a modern felszerelést a szombathelyi gyermekkórháznak ajándékozta.  Kétszer utazott el a frontra meglátogatni a frontszolgálatot teljesítő katonákat.

1918-19 a püspök életében nagy megpróbáltatásokat hozott. Elsők között került szembe az új kormányzattal, amelynek eredményeként február 27-én internálták, majd március 29-én a fővárosba szállították, ahol a gyűjtőfogházba került. Kalandos körülmények között, július 30-án álruhában sikerült megszöknie.

A fogságból történt hazaérkezése után azonnal belevetette magát a munkába, amelyet nagyfokú precizitás jellemzett. Hivatali apparátusát gondosan választotta ki. Aulikus papjai kivétel nélkül nagy tudású, képzett papok voltak. Kiemelt feladatnak tartotta az oktatás ügyét. Ennek elősegítésére született meg a Szent Márton könyvtár, ahol a papok és tanítók egyaránt hozzáférhettek a szükséges könyvekhez.

Mikes János püspökségének egyházkormányzati szempontból legkiemelkedőbb eseménye az 1927-es egyházmegyei zsinat volt. Az egyházmegye fennállásának 150. évfordulója megfelelő alkalmat teremtett a zsinat megtartására. Az egyházmegyei zsinat talán legfontosabb döntésének nevezhető az új plébániák alapításának támogatása. Az egyházmegye alapítása óta soha annyi új plébánia és lelkészség nem alakult, mint ebben a 25 évben.

Püspöksége alatt szerzetesrendekben is gazdagodott az egyházmegye, ami igazodott a növekvő társadalmi igényhez: karitatív és szociális, valamint oktatási tevékenységet végző rendek telepedtek le, akik szerepet vállaltak a lelkipásztorkodásban is. Püspöksége alatt 9 rendház épült az egyházmegyében. Nevéhez fűződik az annunciáta nővérek kongregációjának megalapítása, a szaléziek és a verbiták letelepítése.

Püspöki ideje alatt az egyházmegye fizikai valójában is sokat változott. Nagyon kényes volt a gondozott, karbantartott épületekre és művészi tárgyakra, emlékekre. Ő maga is nagy műkedvelő volt. Saját ízlése szerint rendezte be a répceszentgyörgyi kastélyt, új bútorokkal és festményekkel gazdagította a püspöki palotát is. Negyedszázados működése alatt, anyagi és főleg erkölcsi támogatásával számtalan új templom épült az egyházmegyében. A 20-as években restauráltatta a Székesegyházat, amely így eredeti pompájában ragyoghatott. Mikes támogatásával számos egyházi, rendi intézmény épült. Ilyen volt Zalaegerszegen a ferences kolostor és a Notre Dame zárda épülete, Szombathelyen az annunciáta nővérek anyaháza, a szaléziek tanoncotthona és internátusa. Bár nem volt igazi érzéke hozzá, mégis támogatta a helyi zenei életet. Egyik papnövendéke, Werner Alajos Rómában tanulhatott egyházi zenét, és hazaérkezve megalapította a Schola Cantorum Savariensis énekkart, amely világhírűvé vált. Mindezen támogató tevékenységével nemcsak az Egyház, hanem az egész megye fejlődését előmozdította. Így a Nyugat-Dunántúl kulturális életében játszott szerepéért valóban megilleti a mecénás jelző.

Negyedszázados aktív munka után betegségére hivatkozva 1935. december 31-ei hatállyal nyugalomba vonult. Lemondása után kérését teljesítve meghagyták számára a répceszentgyörgyi kastélyt, ahol zavartalanul élhetett tovább nagybirtokosi miliőben. Lemondása után a pápa Acmoniumi címzetes püspökké, majd 1939-ben Selimbriai címzetes érsekké nevezte ki.
Utolsó éveit Répceszentgyörgyön töltötte, de sokat utazgatott. Továbbra is tartotta kapcsolatait az egyházmegye papjaival. Különösen sokat tett Mindszenty Józsefért, akinek felszentelő püspöke volt. Utolsó ténykedése egy tervezet összeállítása volt a lebombázott szombathelyi Székesegyház újjáépítésére. Ám a terv végrehajtására már nem maradt ideje. 1945. március 29-én a szovjet hadsereg bevonulása közben kastélyában összeesett és meghalt.

Az elkövetkező egy évben kiállítások, konferenciák során lesz lehetőségünk arra, hogy méltó módon emlékezzünk meg egyházmegyénk egykori kiemelkedő püspökéről. A numizmatikai kiállítás, amely Mikes János, Konkoly István, Veres András és mások gyűjteményét is bemutatja, szeptember 30-ig látható az Egyházmegyei Múzeum és Kincstárban.

Bakó Balázs

forrás: martinus.hu