Népszerű művek - remek előadás - 2011.12.23.

December 9-én igazi ünnep volt a Bartók teremben. Az alapító dirigens vezényelte a Savaria Szimfonikus Zenekart.

Előbb Rimszkij-Korzakov egyik legismertebb darabja, a Seherezáde szólalt meg. Sorban szólaltak meg a szebbnél szebb tételek, hol letaglózó erővel, hol meg mesébe illő finomsággal. Azt hiszem, ez a mű a koncertmesterek kedvence lehet, többször is főszerephez jutnak és szólista képességeiket is megcsillogtathatják. Ezt tette Gyenge Tibor is, csodálatosan szólt finom hegedűjátéka. De a zenekar egésze is sokat tett az Ezeregyéjszaka egyik epizódjának méltó megjelenítéséhez.

A szünet után a huszadik század egyik legjellegzetesebb műve hangzott el. Carl Orff neve összeforrt  a Carmina Buranával. Száz közül talán egy ha akadna, aki a német zeneszerző más művét is meg tudná nevezni. A Carmina Burana mindenestül telitalálat. A késői középkorból fennmaradt faragatlan latin szövegek iszonyú keményen bántak el saját korukkal. Nekem megvan az egész gyűjtemény, mondhatom, hogy Orff az ártatlanabbakat zenésítette meg. De még így is drámai a hatás. A hangerő, a kemény ritmus, a latin tudás nélkül is érthető hangulat magával ragadó. A közönség többsége fiatal volt, volt köztük olyan, aki még a ruhatári sorban állás alatt is valamelyik Orff-nótát dúdolta.

Az est hőse mindenképpen az énekkar, hatalmas teljesítményt követel meg tőlük a darab, derekasan helyt is állt a Nemzeti Énekkar. De a három szólista is remekelt. Ha lehet sorrendet felállítani, első helyen említendő Szegedi Csaba (bariton), Kertesi Ingrid (szoprán) csak azért szorul a második helyre, mert Orff kevesebb alkalmat nyújt ennek a szólamnak. Horváth István (tenor) kissé indiszponáltnak tűnt fel.

Annál kevésbé a karmester, Petró János: láthatóan élvezte a hatalmas munkát, szinte megfiatolodott vezénylés közben. Sikerrel.

Cholnoky Péter