Jobb sorsra érdemes színészek - 2011.05.30.

Már több hete megy a Weöres Sándor Színházban Heltai Jenő: Naftalin című bohózata Mohácsi János rendezésében. Bérletünkben már néhány hete sorra került, de az előadás megtekintése után már másnap minden áron el akartam olvasni az eredeti darabot és ez nem is volt olyan könnyű feladat. A Berzsenyi Dániel  Könyvtárban egy példány van, akkor éppen kikölcsönözve, a kölcsönzés határideje lejárt, elő kellett jegyezkednem. A Nyugat-magyarországi Egyetem helyi könyvtárában sajnos nincs olyan Heltai-kötet, amelyben a Naftalin benne lett volna.

Végre megkaptam a kölcsönzésből visszaérkezett példányt, és így elolvashattam a bohózatot. Sajnos csak fejből hasonlíthattam össze az előadott szöveget az eredetivel. Várható volt, hogy a 103 éves szöveg szinte leporolásnak számító adaptációra szorult

Az első két felvonást szinte változatlanul adta elő a kiváló társulat. A harmadikkal van a bajom. Az eredetiben is rengeteg valószínűtlen, mondhatni blőd fordulat adódik, de ezt éppen a mai időkhöz történő igazítás billenthette volna helyre. Hiszen a darab magja a szekrény és a be- és kibújásból származó mulatságos helyzetek és tévedések. Egy 1908-ban írt darabnál nem akadhatunk fönn azon, hogy mindenki mindenkit megcsal. De ez egy picit sok.

Pedig a színészek remekül játszanak. Vlahovics Edit (Dr. Csaplárosné Manci) hiánytalanul adja vissza a lányának falazó, különben naív és csetrefüles anyát. A lányát játszó Nagy Cili (Terka) valóban olyan, mint az első világháborút közvetlenül megelőző évtized fülledt polgári álerkölcsében lavírozó feleség. Szeretőjének, Laboda Péternek szerepe Bajomi Nagy Györgynek jutott: hitelesen idézi fel a csak szerdánként lángra gyúló, a szomszéd kertjében potyázó fiatalembert. Talán még az sem ártott meg, hogy nem igazán amorózónak formálja meg a figurát. Schlanger András (Dr. Szakolczay Bálint) Terka férje, jól. A vő és az após összeesküvése picit valószerűtlen, ha van ilyen, eléggé gátlástalannak kell lennie mindkét félnek. Az apóst, Dr. Csapláros Károlyt játszó Trokán Péternek mindent elhiszünk: hogy öregedő orvos, hogy csak télen hű a feleségéhez, hogy oda van pillanatnyi szeretőjéért, Patkány Etus délutáni színésznőért. Az utóbbi figurát is teljesen hihetően játssza Alberti Zsófia. Külön színfolt a hölgytrió, az álanya a két leányával. A színrelépéskor még azt hisszük, hogy a Kabóczáné Pujka Julianna, született Jesze Mária (azért ez a csodás név már nem Heltai leleménye), azaz Németh Judit valóban példás anya, a két lány, Ilka és Milka (az egyaránt kitűnő Csonka Szilvia és Sztankay Orsi) igazi leányok; de hát hamar kiderül, hogy „affélék".

És hát az egyik leghálásabb szerep jutott a társulat kiemelkedő színészének: Szabó Tibor eleveníti meg a Házmestert. Házmester a javából.

Mi hát a bajom ezzel az előadással? Hiszen a darab a világháló tanúsága szerint az utóbbi évtizedben számos helyen viharos tetszést aratott! Biztosan bennem van a hiba, elismerem. De amiért a végén nem voltam képes tapsolni, az a harmadik felvonás és főként a benne teljesen váratlanul és indokolatlanul többször is felbukkanó Erdélyi induló, az Észak-Erdély visszacsatolásakor slágerré vált, mára már nyilván nevetségesen túl hazafias, pattogó ritmusú mars. Az én korosztályomnak mást jelentett ez a zeneszám. Magamnak azzal hízelgek, hogy már kigyógyultam az iskolás korunkban belénk plántált revizionizmusból és csak most döbbentem rá, hogy évtizedek óta nem jutott eszembe az Erdélyi induló. Most fájt újra hallanom. Igazában ezért határoztam el, hogy elolvasom az eredetit. A dalbetétek jelentős részének a szövege egyenesen Heltaitól származik. De a legutolsó dal nem. Lehet, hogy az előadás célja riasztóvá tenni a még magunknak sem bevallottan nevetséges, valójában mélységesen fájdalmas emléket?

Most már biztos, hogy bennem a hiba. De nemcsak.

Cholnoky Péter