Jobb, mint a film - 2012.01.23.

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember című darabját Hamvas Kornél 2005-ös fordításában láthatja a közönség.

Klasszikussá vált darab, melyet szinte díszlet nélkül, látványos eszközök nélkül adnak elő. Amely már évtizedekkel ezelőtt óriási sikert aratott megfilmesített formában. A szereplőknek még nevük sincs, csak számokkal szerepelnek a színlapon. Silló Sándor remekül rendezte meg a darabot. Mindenki ismeri a végét, mégis feszülten figyeljük a fejleményeket. Hiszen az amerikai igazságszolgáltatás számunkra idegen, de éppen ezért különleges intézménye tárul fel előttünk: az esküdtszék, melynek fővesztéssel járható ítéleteiben egyhangú döntést kell hoznia.

Attól kezdve, hogy csak a 8. esküdt (Zayzon Zsolt) szavazza „nem bűnös"-nek a gyilkossággal vádlott fiút az első szavazásnál, egészen addig, míg a legnyakasabb elítélő is beadja a derekát. A színészek pontosan azt teszik, amit a szerző előír nekik. A szerepeket lehet fontosság dolgában rangsorolni, de a színészi teljesítmény szempontjából nem mernék vállalkozni erre. Csodálatos csapatmunkát látunk. Hadd álljon itt a puszta szám- és névsor: 1. Kelemen Zoltán, 2. Avass Attila, 3. Trokán Péter, 4. Merz Tibor, 5. Horváth Ákos, 6. Endrődy Krisztián, 7. Balogh János, 8. Zayzon Zsolt, 9. Jordán Tamás, 10. Bajomi Nagy György, 11. Orosz Róbert, 12. Szabó Róbert Endre. Rajtuk kívül csak a teremszolga (Schmidt Róbert) látható, illetve a bíró hangja (Szerémi Zoltán) hallható.

Miért is írom ezt a szösszenetet, ha nem térek ki mindegyik szereplőre külön-külön? Csak azért, hogy bevallhassam: nekem ez a játék jobban tetszett, mint az amerikai film. Pedig az sem volt rossz!

Cholnoky Péter