Kultúra

Aki a régi zenét szereti, rossz ember nem lehet - 2011.08.12.

2011. augusztus 12.

Egy hétre ismét a régi zene egyik központja lett Szombathely, nem fesztivál, nem szeminárium: műhely.

Tanulni jönnek ide sokan, a megnyitón elhangzott szavak szerint sok tízen, a honiak mellett Ausztriából, Németországból, Ukrajnából és Szlovákiából is, a tanulók kora 11 évestől közel 70 évesig terjed.

És nem mellesleg a város zeneszerető közönsége is csemegézhet a nyár közepén. A közönség nyolc nap alatt hatszor hallgathatja a sok gyönyörűséget.

Egyszer egy zenekari zenész válaszolta nekem a barokkért lelkendező szavaimra: ő unja a barokk zenét, pontosan kiszámítható mi, mikor következik. Hát én nem így gondolom: ha végighallgatunk egy jól összeválogatott barokk műsort, kétfelé állhat a fülünk a változatosságtól. És még egy, jóval erősebb érv: a magzat hallja a zenét, érzelmeket kelt benne, a legjótékonyabb hatása meg éppen a barokk zenének van.

Augusztus 3-án volt a megnyitó, mégpedig a Bartók Béla zeneiskola megújult nagytermében. Szép, méltó színhely; Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária, a város kulturális tanácsnoka megnyitó beszédéből tudjuk, hogy ehhez a város is mélyen a zsebébe nyúlt. Jobb célra aligha költhette volna a pénzt.

A kurzusok professzorai: Kalló Zsolt (barokk hegedű), Krommer Lúcia (viola da gamba), Kónya István (lant), Papp Rita (csemballó), Prehoffer Gábor (furulya) és a Capella Savaria művészei: Bertalan Andrea (barokk fuvola), Rácné Szőke Beáta és Tamás Zsuzsanna (barokk hegedű), Rác Gábor (mélyhegedű), Pálkövi Ágnes (gordonka) és Lippi Tamás (bőgő) jeleskedtek. Amikor tízen játszottak együtt, megtelt velük az apró színpad.

Georg Friedrich Telemann, Bach János Sebestyén számtalan komaurai közül a legnevesebb, nem töltötte tétlenül 86 évre nyúló életét. Vajon mennyi időbe telne egyfolytában eljátszani Bach és Händel együttes megmaradt munkásságát meghaladó életművét? A nyitószám fuvolára és hegedűre írt e-moll versenyműve volt; két helyi nagyságunk, Bertalan Andrea és Kalló Zsolt versengtek egymással és a többi nyolccal; a második, lassú tételt manapság biztosan hatásvadásznak neveznék, a vonósok pengetése fölött kergetődzött a gyönyörű hangú fafuvola és a selymesen tompa hangú barokk hegedű.

Az est szerzőinek korelnöke, Antonio Vivaldi, Velence vörös papja számtalan versenyművet írt hegedűre; számot senki sem merne mondani, mert amíg kimondja az ember, már találnak még egyet a könyvtárak mélyét kutatók. Ez a D-dúr mű aranyos, Kalló Zsolt, a szólista láthatóan élvezte, a közönségről nem is beszélve.

Papp Rita jutalomjátéka volt a Bachnak Vivaldi nyomán írt g-moll concertója. A mai fül a zongorát hangzatosabbnak találja, egyes művészek, így például Schiff András csak zongorán játsszák Bach billentős műveit; Papp Rita előadása mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a csemballó hangzása az igazi.

A műsor Benjaminja, a többi szerzőnél fél emberöltővel fiatalabb Giovanni Battista Sammartini volt; a kis korkülönbség érezhető: ez már az érett barokk világa. A furulyára írt F-dúr concertóban Prehoffer Gábor brillírozott. A gyors tételekben szemmel alig követhető boszorkányosan ügyes ujjainak mozgása. A középső tétel Siciliano; mélyen felkavaró, szinte fülledt, majdnem hogy erotikus a lassú, pontozott ritmusú 6/8-os zene. Aki nem híve a barokk zenének, ilyeneket hallgasson meg.

És az utolsó szám ismét Telemann, furulyára, viola da gambára, vonósokra, és basso continuóra írt a-moll versenyműve összetéveszthetetlenül viseli magán szerzője keze nyomát. Két vendég zenélése kergetődzött: a hathúrú comviolát, a viola da gambát Krommer Lúcia szólaltatta meg a tőle megszokott tökéllyel, Prehoffer Gábor ezúttal a hangszínben jobban a társhangszerhez illő altfurulyán jeleskedett. A gyors utolsó tétel Telemann egyik legvadabb hangú zenéje, pedig van belőlük bőven: valami barokk előtti, fékezetlen, zabolátlan vad vígság árad a zeneszerszámokból.

Kónya István a megszámlálhatatlan húrú lantjával végig ott szerénykedett a zenekarban.

A közönség öröme maradéktalan volt.

Pedig még öt nyilvános est volt hátra a Savaria Régi Zenei Műhelyből!

 

Cholnoky Péter