Kultúra

19 éves zongoravirtuóz a Bartók-terem színpadán - 2011.12.22.

2011. december 22.

A kamarabérlet legutóbbi estjén, 2011. november 21-én a budapesti nemzetközi Liszt Ferenc verseny győztese, a 19 éves angol Alexander Ulmann gyönyörködtette a szombathelyi közönséget. Sajnos a kamaraesteken már megszokott fél ház előtt.

Az előadón látszik is meghökkentően fiatal kora. Nagy fába vágta fejszéjét, először ugyanis Beethoven Appassionata szonátáját adta elő, amelyet valamiféle előítélet alapján idősebb muzsikusok reperoárjába képzelünk. Ulmann rácáfolt erre. Nemcsak technikailag volt kitűnő, hanem az érzelmeket is kiválóan kifejezte, ez a lassú tételben jutott el a csúcsra. Saját szubjektív véleményem szerint Beethoven számos gyönyörű lassú tételt szerzett, de ez még közülük is kiemelkedik.
Majd Chopin következett. A lengyel bizonyára nem ilyen csengésű hangszeren játszott annak idején, a különben remek olasz zongora picit hidegen, fémesen szólott. Különösen a Berceuse, ez a szépséges bölcsődal érdemelt volna puhább hangzást. A Ballada előadásakor már nem támadt fel bennem ez a zavaró érzés.
A szünet utáni időt a bicentenárium ünnepeltje, Liszt Ferenc töltötte ki. Egyik remek darab következett a másik után. Először az Harmonies du soir című transzcendens etüd került sorra. A sorozat technikai nehézségeiről hírhedt, ez az etüd sem kivétel. Az előadó mégis könnyedén küzdötte le őket. Két nagyon magyar darabbal is kedveskedett a brit fiatalember, az első a X. magyar rapszódia volt, kellően magyaros temperamentummal előadva. Teljesen más volt a következő, franciás mű: En rêve (Álomban), leheletfinom hangokon. Címében szinte az ellentettje a következő: Schlaflos! Frage und Antwort. Szinte tapintható az álmatlan forgolódás. Aztán ismét magyar vonatkozású mű következett. A francia cím, Funérailles (Temetés) ellenére az aradi 13 elsiratásáról van szó. Csodálatosan fejezi ki az elmondhatatlan fájdalmat, ebben is szinte tökéleteset nyújtott az előadó.
A kicsi, de lelkes közönség hosszan ünnepelte a szinte még kamasz korú győztest. Liszt volt a ráadás is, az egyik csillogó Paganini-feldolgozás.
Nem lehetne a kamaraestekhez meghittebb, megtölthető helyiséget találni?

 

Cholnoky Péter