Vörös örökség, vörösiszap - 2010.12.01.
2010. december 1.
Botrányos privatizáció, ivóvízbázist veszélyezetető hulladéktárolás, vörösiszap-katasztrófa. A környezetvédelmi témákkal foglalkozó Huth Gergely újságíró volt a vendége a Honderű kaszinói közönségének november utolsó keddjén az Art Caféban.
A bevezető zenei élvezetet ezúttal is zenei szakközépiskola növéndékei, Hotzi Ferenc tanár úr kitűnő neveltjei adták: A klarinétnégyes (Molnár Dóra, Szabó Georgina, Tóth Máté klarinéton játszott, Molnár Erika a klarinétból származó „öszvéren", a szaxofonon) az adventhez illően Bach János Sebestyén szellemét idézték fel.
Először egy négyszólamú korált adtak elő tőle, majd Molnár Dóra Kovács Béla hommage-sorozatából a Bachnak tisztelgő klarinétszólóját adta elő; a darab nagyon különleges: Bach még nem ismerhette a klarinétot, de ez a darab teljesen a nagy barokk szerző szólódarabjaira emlékeztetett, úgy hangzott, mintha maga Bach szerzette volna. Ennek megfelelően roppant nehéz mű, a leányzó remekül megküzdött vele. Végül a négyes egy Templeton nevű angol szerző Bach-dallamokból szőtt szvingjével kedveskedett, sodró hangulatú, ízig-vérig mai muzsika, de szigorúan bachi motívumokból. Megérdemelt tapsot arattak a jövő reménységei.
Ezután érkezett meg viszontagságos gépkocsiutazás után Huth Gergely, feleségével együtt. A Magyar Nemzet lapjain és a Hír Tévé Civil kaszinója révén ismertté vált riporter mostanában a Magyar Hírlapnál és az Echo Tévének dolgozik. Beszélgetőtársa Gregersen-Labossa György háznagy volt. Előbb gyökereiről (Tamásiban élt a nagyapja), eddigi pályafutásáról, az oknyomozó tudósítás nehézségeiről és megfogyatkozásáról beszélgettek, majd a társalgás gerince a vörösiszap-katasztrófáról szólt. Kevesen tudják, hogy Huth Gergely - Torkos Matilddal együtt - már évekkel ezelőtt írt leleplező cikket a magyar alumíniumipar botrányos privatizációjáról. Azt talán még kevesebben, hogy az iparágat felvásárló és ma is birtokló klikk nemcsak a működő üzemekre tette rá kezét, hanem a már használaton kívüli vörösiszap-tárolókra is, amelyekbe mind a mai napig a tőlük megszokott trükkökkel drága pénzért veszélyes hulladékot tömnek. Így alakult ki például Almásfüzítőben az a képtelen helyzet, hogy az egyre több mérgező anyagot magába sűrítő tározó tartalmát csupán a Duna gátja választja el a folyam vizétől, az alatta lappangó óriási ivóvízkészletről nem is beszélve. A vendég türelmetlenül szólt az eddigi jogi intézkedésekről; szerinte már régen zárolni kellett volna a Mal tulajdonosainak magánvagyonát, amely mindenhonnan ered, csak nem tisztes magántevékenységből. Ennek kapcsán előkerült jónéhány visszásság, amely késlelteti az egyébirányú elszámoltatást is. De hát azt is szem előtt kell tartani, hogy ha egy évvel ezelőtt történik ez a borzalmas gátszakadás, az akkori kormány távolról sem ilyen sokat tett volna a károsultakért.
Maradt idő kérdésekre is. Gál Péter ny. sebész is sürgette a gyors tetemrehívást, kérdezte a vendég véleményét arról, hogy Gyurcsány Ferenc rács mögé kerül-e végre. Tarján Jenő először arra hivatkozott, hogy neki is tamási gyökerei vannak, de elsősorban előrejelzést kért arról, mi is fog történni a tragédia ügyében. Horváth Csaba a kormány közérthető kommunikációját kérte, többek közt a nyugdíj-magánpénztárakkal kapcsolatban. Arra a kérdésre, hová lett Kondor Katalin, a vendég némi bepillantást engedett Széles Gábor médiumbirodalmába: a ma is roppant népszerű egykori rádióelnök asszony egyszerűen összeveszett kenyéradójával. Cholnoky Péter (az ő nagyapja is élt egy ideig Tamásiban!) arra emlékeztetett, hogy a Tisza közel 11 éve bekövetkezett ciánmérgezése még ma is kártérítés nélkül merül lassan a nemzetközi, sőt a hazai feledés homályába; nem ez vár az ajkai urak károkozására is? Molnár Rezső is hasonló húrokat pengetett. Tímár Péter arra figyelmeztetett, hogy a kormány jogos bírálgatása mellett sokkal fontosabb a támogatása és annak hangoztatása, hogy a jelenlegi és a csúfosan megbukott kormányzat ég és föld. A vendég sorra adta rövid, találó válaszait, a végén abban foglalta össze véleményét, hogy a jelenlegi kormánynak rengeteg tennivalója van még, és éppen az ilyen civil csoportosulásoknak nyomás gyakorlásával segítségére sietnie.
A zárószavakat a szépszámú közönség vastapssal fogadta.
ChP
Fotók: Makrai Tamás
