Közélet

10 éves a Heti Válasz - 2011.04.10.

2011. április 10.

Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztő-lapigazgatója volt a Honderű Kaszinó legutóbbi vendége.  A rendezvényen elsősorban a médiatörvényről és a magyarországi sajtóviszonyokról kérdeztük, de mivel az általa vezetett hetilap éppen most 10 éves, erről is beszélt a hallgatóságnak. Az Art Caféban elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változatát két részletben közöljük.

Éppen ezekben a napokban ünnepli 10. születésnapját a Heti Válasz, amelynek Ön 2004 óta a főszerkesztője, s ma már lapigazgatója is. Ez alatt az idő alatt a hetilap a jobboldali sajtó meghatározó orgánuma lett, miközben a kiadó tevékenysége is egyre sokszínűbbé vált. Hol tart ma a Heti Válasz?

A Heti Választ kiadó alapítványt 2001-ben hozták létre kormányzati segítséggel. Az alapítvány nemcsak a lapot adta ki, hanem könyveket is, emellett létrehozta a Gondola c. internetes lapot, s ezzel alig három év alatt 2 milliárd forintot élt föl. Olyannyira, hogy 2004-ben már a léte is bizonytalanná vált. Ekkor vásárolták meg a HV-t Csák Jánosék, s az új kiadó fölépítése, a szerkesztőség felfrissítése nyomán megújult a lap. Akkortájt  12 és fél ezer példányban kelt el, ötödikek voltunk a piacon. (Összehasonlításképpen: a  HVG példányszáma akkor 96 ezer volt, a Demokratáé 42 ezer, a 168 óráé 38 ezer, a Figyelőé pedig 13 ezer.) A HVG ma is messze az első helyen van 69 ezres példányszámmal, a Demokrata 12 és fél ezerre esett vissza, a 168 óra 19 ezerre, mi 23 ezerre fölmentünk, de a válság hatására 18 és fél ezerre visszaestünk, a Figyelő pedig 11 és félezer. Az ÉS és a Magyar Narancs nem látható, nincs auditált adata. Nos tehát a HV-nak volt mínusz 300 milliója, s hogy talpra álljunk, megpróbáltunk előre menekülni. Fejlesztettük például a weboldalunkat, amelynek a legutóbbi adatok szerint 96 ezer látogatója van naponta. Ezzel az ún. jobboldali internetes médiumok között a legnagyobb. Kiadjuk a Mérnök Újságot, amely 17 ezer értelmiségi otthonában landol. Decemberben pedig megvásároltuk a Magyar Konyhát. Azért is vállalkoztunk erre, mert a magyar termékek propagálását szívügyünknek tekintjük. Létrehoztuk a Magyarok a piacon Klubot, elindítottunk egy újságírókat képző Műhelyt, évente 8-10 alkalommal konferenciákat szervezünk. Mindezzel együtt a HV negyedik éve nyereséges vállalkozás. A hetilapok közül egyedül. Nincs szükségünk semmiféle beavatkozásra, sőt mindent elkövetünk, hogy a HV - határozottan képviselt értékrendjével - autonóm médium legyen.

És vannak rendszeres mellékleteik, mint a Felsőoktatási rangsor vagy a Magyarok a csúcson...

Ellenzéki lapként a HV sok kritikát tartalmazott, s bizony sok negatív energiát szórt a környezetében, úgyhogy kellett adni valami lelkesítőt, önbizalmat adót is. Ezért azokat a sikeres vállalkozókat is bemutatjuk, akiktől el lehet tanulni a siker receptjét vagy egyszerűen hitet lehet kapni. Mi is többlet energiát kaptunk ettől.

A Heti Válasz ugyanakkor az oknyomozó, tényfeltáró újságírásban is jeleskedik. Az utóbbi években több olyan ügyet tárt fel, amelynek nyomán eljárás indult , tehát következménye lesz.

Ez főleg Bódis András kollégánk szívós munkájának köszönhető. Mert ez nem egy szimpla újságírói munka. Céghálókat, embereket, hivatalokat kell ismerni, tájékozottnak kell lenni, hogy aztán egy bonyolult pénzelfolyatási folyamatot le tudjunk egyszerűsíteni, mert különben az olvasó elvész benne. Mindezt úgy, hogy a bíróság előtt is helyt tudjunk állni a mondatainkért. De büszkén mondhatom, hogy a pereink több mint 80 százalékát megnyertük.

Az oknyomozás mintha egyre inkább kiszorulna az újságokból...

Ez világszerte így van, mert a sajtó is pénzből él. Márpedig az oknyomozás egyik hatása, hogy hirdetőket veszítünk. Vannak cégek, akik hirdetőként erősen reprezentálják magukat, és hogyha valaki leleplezi őket, hát nem nagyon lesz kedvük hirdetni. A legdurvább esetünk az volt, amikor az M5-ös autópálya koncesszióba adásáról írtunk. Ilyenkor minden szereplőt megkeres az újságíró, tehát tudtak róla, hogy cikk készül. Engem is megkerestek, s azt ajánlották, hogy mondjak egy kétszámjegyű millióban értendő  összeget, annyiért fognak nálunk hirdetést megjelentetni. Mondtam, hogy a hirdetési pénzekről a kereskedelmi igazgatónál kell tárgyalni, de a cikk meg fog jelenni. Így is lett, nagyon büszkék voltunk, de aztán azt tapasztaltuk, hogy az általunk feltárt hír nem hullámzott tovább a lapokban. És nem a politika akadályozta meg, hanem azok a jelentős cégek, akik komoly hirdetőként jelen vannak a sajtóban. Tehát ma már nem a politika az igazán veszélyes a sajtóra, hanem a gazdaság és a gazdasági szereplők. Amikor Amerikában voltam, jártam egy olyan internetes újságnál, a Pro Publicá-nál, ahol 18 Pulitzer-díjas oknyomozó riportert foglalkoztatott egy alapítvány, kifejezetten azzal a céllal, hogy oknyomozó riportokat készítsenek, amelyeket aztán szabadon fel lehet használni. Egyrészt, mert az oknyomozó riporter drága, másrész sok pénzt tud távol tartani a médiumtól.

Fotók: Leyrer Gergő (vaskarika.hu)