Nyárbúcsúztató kirándulás a Várvidéken 1. - 2010.09.20.

2010. szeptember 18-án, szombaton, az egyik legreménytelenebbül esősnek induló napon indult el velünk a degeszre töltött busz (a szokott közönségen felül úgy tíz gyerekkel a fedélzeten várvidéki kirándulásunkra. Feleségemmel tó nagyságú tócsákat kerülgetve, átugrálva értünk a Claudiushoz, ahonnan a közös jármű indult. A zuhogó eső okozta nyomasztó érzéseket fokozta, hogy remeknek ígérkező útikalauzunk, Kukor Ferenc tanár úr az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani részvételét, hiányát azért nagyban pótolta Tímár Péter felolvasott szövege és Sági József történelemtanár szakszerű beugrása. Nem kisebb bánatunkra szolgált, hogy P. Králik Judit fagottművész, aki pedig Liszt Ferencből remekül felkészült, előző napon mozgásképtelené vált, mikor a második vödör lekvárnak szánt szilváért hajolt le: egyszerűen úgy maradt.

A rossz indulásért azonban kisebb-nagyobb csodák kárpótoltak. Alig léptük át a határt Kőszegnél, nyugat felől ritkulni kezdtek a felhők, és amikor Doborjánba (Raiding), Liszt Ferenc szülőfalujába értünk, már a Nap is előmerészkedett. Addigra a busz közönsége nagy lelkesen begyakorolta annak a három magyar nótának a szövegét és dallamát, amelyek Liszt magyar rapszódiáiban is megjelentek. Előzmény: az a hír járta, hogy a doborjáni házra kitett német nyelvű tábla Lisztet a nagy német zeneszerzőként emlegeti. Némi tiltakozó céllal kértük meg Petró János karnagyot, hogy adjon meg pár olyan nótát, amelyekből Liszt-rapszódia lett. Felesége, Králik Judit már másnap hozta a kért anyagot. Magam a világháló segítségével (azért ez az átok valamire jó is tud lenni!) megtaláltam a Magasan repül a daru, a Ne menj, rózsám, a tarlóra és az Ég a kunyhó, ropog a nád című dal további versszakait (némelyiknek szövegét nem kisebb ember, mint Szigligeti Ede írta!), és már az induláskor minden utas kapott a kottából.

Liszt szülőházán a felirat "német mesternek" nevezi a zeneszerzőt

A ma már kissé eldugott Doborjánban könnyű megtalálni Liszt Ferenc szülőházát. Ott van a régi kastély kovácsoltvas kapuja mellett. Osztrák barátaink gőzerővel készülnek a nagy ember születésének 2011-ben esedékes bicentenáriumára. A szülőház mellett már ott áll az új Liszt-központ. A kapu előtt csordogáló Doborján patak átellenes partján lévő kis tér teljesen feldúlva, az itt álló Liszt Ferenc-szobrot talapzatostul félreállították, igaz kicsit csálén áll, de csak annyira, mint a pisai torony. A centrumban Tímár Péter megveszi az egész társaság belépőjét, a gondosan ápolt gyep közepén álló kedves házba hátulról jutunk be, ezen a gyepen is áll a zeneköltőnek egyik szobra. A szerény, de szép gazdatiszti háznak két bejárata is van, a jobb oldali fölött még a magyar időkben elhelyezett magyar nyelvű tábla, a bal bejárat fölött az 1930-as évek német nyelvű táblája. Az édesapát, Liszt Ádámot, a birtokot az Illésházyaktól frissen megszerző Esterházy herceg helyezte ide. A kis házban ízlésesen összeválogatott Liszt-ereklyék, a családfa (az egyik szlovák hangzású névvel rendelkező nagymama, aki az akkor még javában magyarországi Oroszváron, az 1947-ben Rusovce néven Csehszlovákiához csatolt Pozsony környéki faluban született, némelyekben állítólag azt a követelést ébreszti, hogy Liszt Ferencet tekintsük a szlovák nép fiának; ha ez így megy tovább, lassan hét ország vetekedhet Liszt Ferencért, akár annak idején Homéroszért), kották, korabeli rajzok. Ezek közül legaranyosabb a 9 éves Liszt Ferenc frakkban. Legjobb, ha mindenki megnézi a múzeumot, aki eddig még nem látta. A kiállítás megtekintése után elénekeltük a három nóta összes versszakát, majd kis csapatunk négy ifjú leány tagja megkoszorúzta a ház előtti utcán egyelőre dőlten árválkodó szobrot, aztán a társaság lelkesen énekelte el a Himnuszt.

Liszt Ferenc szülőházában magyar dalokat énekelt a társaság

Doborjántól csak egy macskaugrás Sopronkeresztúr (Deutschkreutz), szinte Sopron szájában, de az osztrák oldalon. A községnek négy neve is van, a magyar, német és horvát néven kívül még héber névvel is büszkélkedik: a keszthelyi születésű Goldmark Károly az itteni híres talmud iskolában nevelkedett. Későbbi sorsa az emancipálódott, hevesen magyar érzelművé vált zsidóság iskolapéldája.

A reneszánsz Nádasdy-kastély belső udvara

A hajdani Nádasdy-kastély a községen kívül, nemes egyedüllétben található. Az akkor már a főnemességbe került család sarja, Nádasdy Ferenc 1632-ben fejezte be a maga idejében is párját ritkító reneszánsz épületet. A magyarországi reneszánsz gyönyörű példánya hatalmas park közepén áll, óriási téglalap az alaprajza, a gondosan ápolt monumentális méretű udvart keletről és nyugatról 15-15, északról és délről 10-10, egyenként jó négyméteres árkád veszi körül, mivel kétszintes az épület, kereken száz árkád mosolyog a látogatóra. Az udvarban a jelenlegi tulajdonos, a jó nyolcvanas, de ifjonti frissességű festőművész, Anton Lehmden professzor fogad minket. A kastélyt olasz mesterek építették és festették ki, és egészen 1945-ig sértetlen állapotban hirdette a Nádasdyak nagyságát. Ekkor a szovjet csapatok tönkretették, kirabolták, és az elhagyott épület ezután ki volt szolgáltatva a környék kényének-kedvének. Lehmden úr az ötvenes évek elején vásárolta meg, műtermének elhelyezése céljából, de hosszú életét teljesen az általa nagyra becsült Nádasdyak fészkének helyreállítására áldozta. Nem kis sikerrel.

 Az idős művész maga vezetett körbe minket a már helyreállított részeken. Először a kápolnát néztük meg. A reneszánsz ékszerdoboz korábbi berendezését felgyújtották, a barokk főoltárból alig maradt meg valami. A feszületen lévő korpusz jobb karja és lába hiányzik, ez most már így is lesz emlékeztetőül, két szent faszobra áll alatta, csonkán, félig-meddig megégve. A pusztításkor a szomszédos Esterházy herceg mentett meg három angyalt és még két szentet, ezeket a fraknói kincstárban őrizték. Lehmde úr meg akarta a hercegtől szerezni a keresztúri kastélyhoz tartozó tárgyakat, erről ez először hallani sem akart, de mivel kezébe akadt a festő egyik albuma, azt kérte tőle, hogy a benne szereplő egyik képet fesse meg neki újra. A festő megtette, a csere létrejött.

A gyakorlatilag teljesen kifosztott berendezést még ma is igyekszik korabeli tárgyakkal pótolni és ebben sokszor csodálatos szerencséje van: a kápolnában áll például az a faragott trónszék, amely az itáliai Buinóban készült, éppen a kastélyépítés befejezésének évét jelzi a belefaragott latin felirat (e városban élt egy ideig Rainer Maria Rilke német költő). A kápolna divatos esküvői és keresztelői hely. Az első emelet néhány helyiségében van a festő műhelye és állandó kiállítása. Jó pár szobában sikerült az eredeti stukkókat is kiszabadítani (az egyik teremben hetvenöt /!/ ráfestett réteget kellett eltávolítania a restaurátornak). A lovagterem megsemmisült mennyezetét mestergerendás födémmel pótoltatta, a tekintélyes méretű helyiségben régizenei hangversenyeket tartanak. A művész nagyrészt a természettel foglalkozik, elsősorban madarakkal, a természet megőrzésével; ma is sokat nézi legalább két hatalmas távcsövén a madarakat és éjjel a csillagos eget. A kastély bejárata fölötti emeleti ablakokból jól látható az a dzsungel, amelybe angolkertre emlékeztető egyenes, egymást középpontban keresztező irtásokat vágatott, a parkhoz tartozik még a mesterséges tó, kis szigettel; itt ugyancsak sokféle négylábút és szárnyast figyel meg a művész. Egyébként meg van győződve arról, hogy a Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdyt Bécsben ártatlanul, népi demokráciákra emlékeztető koncepciós ítélet alapján fejezték le. A gyönyörű, bár még távolról sem teljesen helyreállított épületet és udvarát verőfényben hagytuk el; a ház rokonszenves gazdája a buszig kísért ki minket.

Cholnoky Péter