Hitélet

Minden mi él, Istent dícsérje! - 2010.03.06.

2010. március 6.

Ezt a mondatot emelték ki idén a kameruni asszonyok, amikor Isten dicséretére hívtak össze minket, Szombathelyen az evangélikus kápolnában. Az idei Nők Ökumenikus Világimanapja március 5-re esik, mi a szombathelyi gyülekezetben március 3-án tartottuk meg a közös imádságot.

A 6 órakor kezdődő alkalom egy közös igeliturgiával kezdődött, ahol a kameruni asszonyok által összeállított gondolatokkal, élethelyzetekkel ismerkedhettünk meg, megérezhettük, hogyan élnek, és a nagy nehézségek ellenére mégis milyen tiszta szívvel és hittel tudják dicsőíteni az Urat. Ez az erő és bizonyságtétel sugárzott át az egész liturgián, így mi is együtt, egy szívvel tudtuk dicsőíteni az Urat.  Az igehirdetésben is a közös imádság fontosságán és Isten dicsőítésén volt a hangsúly. Hiszen az imádság, ahogyan a kameruni asszonyok is megfogalmazták: Erő a mához, remény a holnapra. Ez az, ami minket itt, Európa szívében is arra ösztönöz, hogy ne szűnjünk meg imádkozni. Hiszen hisszük és tudjuk, hogy az imádságnak hatalmas ereje van, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van nekünk is.

Az istentisztelet után diaképes előadást hallhattunk, ahol először az országgal, Kamerunnal képeket arról, hogy a gyermekek (közülük is elsősorban a lányok) iskola előtt több tíz kiló banánnal a fejükön a piacra rohannak, hogy a tanulás előtt még eladják a terményeket. Ettől persze jelentősen romlanak tanulmányi eredményeik. Láttunk asszonyokat, akik teaültetvényeken dolgoznak. De mindannyiszor mosollyal az arcukon. A sok probléma, nehézség ellenére, tudnak örülni ezek az asszonyok. Ez sugárzott a képekről és a zenéből is, amit az előadás alatt hallgattunk.

Számunkra, magyarországi nők számára, azért is fontos az idei év, hiszen jubileumot ünneplünk. 25 évvel ezelőtt néhány lelkes evangélikus lelkésznő (többek között Keveházyné Czégényi Klára nyugalmazott lelkésznő, aki ezidáig minden évben vendégünk volt itt szombathelyen), németországi tartózkodásuk alatt ismerkedtek meg az imanappal és úgy gondolták, az ottani bátorítás hatására, hogy itthon is megpróbálják megrendezni ezt az alkalmat. A kezdeti sok kudarc ellenére, nem adták fel és az imanap mellé álltak. Így lehetséges, hogy azóta is, minden évben, Isten kegyelméből összegyűlhetünk, együtt imádkozhatunk felekezettől függetlenül.

A március 3-i alkalmon nagyon szép számban eljöttek a város különböző gyülekezeteiből, római katolikus, református testvérek egyaránt, hogy együtt tudjunk imádkozni és Istent dicsőíteni. Mindannyian megéltük ezen a böjti szerda estén, hogy az imádságnak ereje van, olyan ereje, amely összekovácsol minket, amely egy irányba fordítja tekintetünket, Jézus Krisztus Megváltónk felé. Ő az egyetlen, aki erőt ad a mindennapi küzdelmeinkben. A benne való hit és általa Isten nevének dicsérete. Bármilyen helyzetben is vagyunk, bármilyen veszélyek leselkednek ránk, bármilyen rossz körülmények közt zajlik az életünk, egyet soha ne felejtsünk: van élő Urunk, akit nap mint dicsérhetünk. Dicsérjük így őt, a mindenség Urát életünk minden napján, ahogyan Füle Lajos is írja versében:

Füle Lajos: Szeretnék énekelni

Szeretnék énekelni Néked,
Uram, te nyisd meg ajkamat,
Hogy szép legyen mindig az ének,
Amely szívemből fölfakad.

Hadd zengjem el, hogy százszor áldott
Keresztednél ki megpihen.
Hadd zengjem el, hogy megtalált ott
S békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak,
Hogy Néked énekelni jó,
Hogy életünk bús lázadása csak,
Míg el nem ér az égi szó.

Azt zengeni, a szót, a szódat
Mely életet adott nekem.
Szeretnék énekelni rólad,
Halálig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked
Folyton, Amíg csak itt leszek
Szeretnék hangot adni, szépet,
Mikor lelkemhez ér kezed.

Hasza Mónika beosztott lelkész