Anya-lánya hétvége a Martineumban - 2010.02.22.

A Martineum Felnőttképző Akadémián február 19-21. között Anya-lánya hétvégét szerveztek. Frikk József az Új Élet a Családoknak Alapítvány két önkéntes munkatársával, Erdőssy Krisztinával és Foltányiné Mariannal beszélgetett az egyedülálló kezdeményezésről, amely anya és leánya kapcsolatát kívánja megerősíteni különböző interaktív programokkal.

- Hogy érzik magukat ez után a hétvége után?
FM: Én nagyon hálás vagyok ezért a hétvégéért, azért, hogy ilyen sok pár eljött, 16 párral végeztük ezt a szemináriumot, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.
EK: Én is nagyon jól érzem magam, a hely is megfelelő volt, a gyerekeknek is tetszett, hogy ilyen nagy labirintus, amit szabadon bejárhattak; jó volt, hogy az anyukák és leányaik gyakorlatilag páronként együtt tudtak lakni, és így még több volt az együtt töltött idő. Összességében azt gondolom, hogy nagyon gördülékenyen zajlott az egész program.

- Ez a hétvége, amin most túl vannak anyák, lányok és szervezők, egy nagyobb egész része - több hasonló programjuk is van. Emögött áll az Új Életet a Családoknak Alapítvány. Ha össze kellene röviden foglalni, akkor hogyan fogalmaznák meg, mi ennek az Alapítványnak a küldetése?
EK: Van egy hármas mottónk: „Szilárd házasságok, egészséges családok, reményteljes gyermekek". Azt szeretnénk elérni, hogy a programjaink által lássák meg, hogy milyen is egy jó család, hogyan lehet egy házasságot újra és újra megújítani, és, hogy egy jól működő házasságból hogyan lesznek reményteljes gyermekek. A szülő - gyermek szemináriumok erre szolgálnak, hogy ezt a kapcsolatot külön is segítsük.
FM: Emellé hozzátenném: nemcsak jó példát akarunk mutatni, hogy milyen egy jó család, hanem, hogy hogyan is lehet konfliktusokat kezelni, hogyan lehet kijönni a gödörből. Igazából a gyógyulásnak az útját szeretnénk megmutatni, a saját példáinkon keresztül. Mind a párkapcsolatban, mind a szülő - gyermek kapcsolatban.

- A gyógyulás útját említi. Ez feltételez valamiféle orvost. Ki gyógyít itt, hogyan gyógyulnak itt az emberek?
FM: Itt az Isten gyógyításának az útjáról van szó, arról, hogy Ő hogyan érint meg minket, hogyan gyógyít bennünket. Igazából, mi nem vagyunk szakemberek, mi civilek vagyunk, de a saját példánkon keresztül - hiszen minden munkatársunk elkötelezett keresztény - tudunk példát adni, hogy Isten hogyan hozott ki bennünket nehéz helyzetekből.
EK: Alapvetően viszont nem csak ez a célunk. Nyilván mindenhol vannak problémák, amiből lehet gyógyulni, de a legfőbb célkitűzésünk igazából preventív jellegű. Ha lehet, ezért inkább nem olyan párokat várunk, akik már terápiára szorulnak, hanem olyanokat, akik szeretnék elkerülni, hogy odáig eljussanak, és ezért hajlandóak aktívan tenni is. Mindenkinél adódhatnak nehéz helyzetek, amiből konfliktus kerekedhet, de ha vannak problémamegoldó módszerek, amelyeket megtanulnak, és Istennel elmélyült kapcsolatot tartanak fenn, akkor reményeink szerint nem kell, hogy ilyen mélyre jussanak.

- Ha jól sejtem, mindkettőjüknek van civil foglalkozása, munkahelye, ahol a hétköznapokon dolgoznak. Miért éri meg az, hogy a szabadidejüket feláldozva, mindenféle fizetség nélkül, önkéntesként szolgáljanak más családoknak segítve?
FM: Mindegyikünknek van egy személyes elhívása erre. Nálunk ez úgy történt, hogy kb. 10 éve a férjemmel részt vettünk egy házas szemináriumon, és ott olyan sok megerősítést kaptunk, olyan sokat kapott a kapcsolatunk, hogy úgy éreztük: ezt muszáj továbbadnunk. Igazából azt gondolom, hogy mindenkit ez motivál. Az, hogy amit kapott, azt muszáj továbbadni, másokat is építeni. A másik dolog meg az, hogy nagyon érdekes, de azzal, hogy mi itt szolgálunk, nagyon sokat kapunk, magunk is megerősödünk. Hiszen egyrészt ezeket az anyagokat nekünk is újra meg újra át kell gondolnunk, azt is, hogy amit továbbadunk, azzal a saját életünkben hogy állunk. Gyakorlatilag ezzel tükröt állítunk folyamatosan a saját kapcsolataink elé, mind házaspárként, mind szülőként. Úgyhogy mi ezek által a hétvégék által nagyon sokat tanulunk, nagyon sokat épülünk.
EK: Biztos nem mindenkinek számít ez, de aki elkezd szolgálni, az meg is tapasztalja azt, hogy ebben mi az öröm. Ezt nehéz így szavakba önteni, hogy ez miért jó, de egyszerűen a szolgálat öröméért, azért az érzésért, ami ennek velejárója. Istentől elhívást kaptunk arra, hogy ki - ki azokat a talentumokat használja, amit kapott. Mi ezt tudjuk letenni az Úr elé. Mi ezzel prófétálunk. Van, aki betegeket ápol, van, aki mást csinál, mi ezt csináljuk.
FM: Hozzáteszem, hogy ami jellemző ránk, az az, hogy nemcsak elméleti előadások vannak, hanem nagyon nagy hangsúly van a gyakorlati ötleteken, amiket továbbadunk, hogy a párok, a szülők ne rekedjenek meg az elmélet szintjén, hanem teljesen kézzelfogható gyakorlatokkal térjenek haza.
EK: Nagyon sok anyuka, ha a hétvégén, játék közben figyelte a gyermekét, sok dolgot fedezhetett fel benne, amit amúgy nem biztos, hogy meglát, vagy ami nem derülne ki - mondjuk - egy direkt kérdőív kitöltésével. De ehhez azért muszáj megteremteni a megfelelő légkört.
- Mert amint tudjuk, a játék komoly dolog. Isten áldását kívánom életükre, szolgálatukra, és köszönöm az interjút!

Frikk József

A következő hasonló jellegű program a Martineum Felnőttképző Akadémia és az Új Élet a Családoknak Alapítvány szervezésében Apa-lánya szeminárium lesz 2010. március 19-21-én. Jelentkezni lehet a www.martineum.hu oldalon, valamint Frikk Józsefnél a frikk@martineum.hu e-mail címen, illetve az 514-359-es telefonszámon március 12-ig.