Vízkutatás a Szaharában - 2010.10.05.

(... avagy szakmai kihívás, humanitárius küldetés és jó pénzkereset egy füst alatt)

Előadásomban egy minden szempontból rendkívüli feladatról, egy, a hétköznapi ember számára teljesen ismeretlen országról, annak lakóiról, klímájáról, földtanáról azaz egy magyar geológus kalandjairól szeretnék beszélni.

Csád sok szempontból a „leg"-ek és mint oly gyakran az ellentmondások országa is: a Föld egyik legmelegebb, legszárazabb, legszegényebb állama. Olyan ország, amelyik folyamatos külföldi segítségre szorul, hogy lakóit ellássa, határait megvédhesse, hogy az országban a minimális infrastruktúrát, amelyik a közlekedésben merül ki, fenntartsa. Államról, államigazgatásról beszélni Csádban ezért néha kicsit túlzás is: az elnök hatalma jószerivel a fővárosra és környezetére korlátozódik, hatalmát csak a több tucat törzs, vallási közösség alkalmi koalíciójával képes fenntartani. A szudáni lázadók naptár szerinti pontossággal dúlják fel az országot évről évre. Hogy az ország mégis létezik és valamennyire működik, az gyakorlatilag az ENSZ-nek, a segélyszervezeteknek és az ország nyersanyagait kitermelni szándékozó külföldi, elsősorban kínai tőkének köszönhető.

Szerencsére vannak gazdag államok, melyek nem fukarkodnak a segítséggel és hajlandók expedíciót küldeni a teljes káoszba. Az egyik ilyen ország a világ egyik leggazdagabbika, Norvégia, amely pénzt és energiát nem sajnálva egy évig egy kórházat és egy vízkutató expedíciót állomásoztatott az ország második legnagyobb városában Abecheben 2009-2010-ben. Ebbe a vízkutató expedícióba kerestek olyan önkénteseket, akik nem félnek a néha 50 °C-ot is elérő melegtől, az egyszerű katonai tábor körülményeitől, akik képesek gyorsan jó döntéseket hozni, és ami a legfontosabb: valami ötlettel rendelkeznek, hol lehet a sivatag közepén vizet találni... Mivel „épeszű" norvég ilyenre még extra fizetés mellett sem vállalkozik, kénytelenek voltak külföldi önkénteseket, méghozzá hozzáértéssel rendelkező önkénteseket keresni.

Így kerültem én a Szaharába. Feltétlen alkalmasnak nem tartottam magam a feladatra, ötlettel sem rendelkeztem, de elsőre érdekes kalandnak tűnt és utólag visszatekintve nem kellett csalódnom. Sikerült vizet találni ott, ahol senki előttünk, méghozzá rögtön az első néhány napban! Az első sikerek után, a munka és az idő előre haladtával feltárult számomra az ország szegénysége és sok minden átértékelődött bennem: a jól fizető munkából humanitárius akció és szakmai kihívás lett. De erről részletesebben az előadásban, amelyre szeretettel várok minden kedves érdeklődőt!

 Dr. Benkó Zsolt

Benkó Zsolt előadása 2010. október 5-én 18 órakor kezdődik a Savaria Egyetemi Központ C előadójában, a földszinten. (Károlyi G. tér 4.)